Vigyázzunk a fákra!

Nemcsak ipari nyersanyagot, tüzelőt, az ácsoknak munkát adnak, hanem közrejátszanak a vízciklus (csapadékképződés) létrejöttében, megőrzik a talajt a pusztulástól (az eróziót ól), árnyékolják és ezzel hűtik a felszínt, s minthogy testük részévé teszik a légköri szén-dioxidot, sokat tesznek a klímaváltozás miatt bekövetkezett felmelegedés ellen is.

Arról már nem is szólva, hogy a fák és az erdők hányféle növénynek és állatnak szolgálnak élőhelyül. Erre nézve a kutatók megállapították, hogy a szórt fás (ligetes) területeken 50-100 százalékkal is több faj lehet jelen, mint a nyílt térségeken.

Erdőjárás receptre

Alighanem felmérhetetlen jelentőségű az erdők hatása az emberi egészségre, ami elsősorban a levegő megtisztításában, a szennyező anyagok elnyelésében mutatkozik meg. Kutatások sokasága igazolja, hogy az erdei környezetben eltöltött idő (séta, sportolás, barangolás) jó hatással van a fizikai és a mentális (lelki, szellemi természetű) egészségügyi rendellenességek helyreállításában. Így aztán nem meglepő, a hivatalos japán gyógyításban már bevett gyakorlat, hogy az orvos előírhatja az erdei fürdőzést, azaz a felfrissülést, a megtisztulást a belénk ivódott szennyeződésektől.

Sőt csupán egyetlen fa a pusztai környezetben már menedékül szolgálhat jó néhány élőlény (rovar) számára. Európában számos elképzelés fut az erdősítés jegyében, közöttük a városfásítások nagy programja is zajlik.

Hazánk is ezt az utat követi, aminek ékes bizonyítéka, hogy az idei (tavaszi és őszi) faültetési program nyomán ötvenmillió csemetével gyarapodhat az állomány az állami erdőkben. (Emellett azonban a magán-erdőgazdálkodók is többmilliós nagyságrendben ültettek-ültetnek facsemetéket.)

Az új erdősítések zöme nemes nyár és akác, ezeket 10-20 évre és ipari céllal ültetik. Folyik az őshonos fafajok telepítése is, amelyeket azonban száz évre szánnak. Ezekből azért is ültetnek kevesebb csemetét, mert a legnagyobb arányban természetes úton (sarjakból) fiatalítják meg az őshonos fajokból álló erdőket.

A kutatások, de a gyakorlati tapasztalatok is azt erősítik, hogy a következő évtizedekben háttérbe szorulnak az olyan hegyvidéki fajok, mint a bükk és a lucfenyő, növekedik viszont a száraz körülményeket jobban tűrő őshonos fafajok, mint például a csertölgy telepítési aránya.