Kutyabőr a gímszarvason

„Amikor az ember megáll, hogy megvizsgálja egy vadvirág tökéletes formáját vagy egy madár egymásba olvadó tollszíneit, akkor az idetartozás fölfokozott érzése járja át. Az a világ, ahol helyük van az ilyen dolgoknak, ott az embernek is helye van” – elmélkedett Roger Scruton brit gondolkodó (1944–2020) A szépről szóló művében.

Ezt az üzenetet hordozza, éleszti és gyökerezteti meg hazánkban az immár tízesztendős Nemzeti Parki Termék Védjegy. Az agrártárca 2010-ben hívta életre, hogy a természeti erőforrások fenntartása és védelme mellett hozzájáruljon a térségi ökoturizmus minőségi fejlődéséhez. Így a helyi termékek megismertetésével, a helyi gazdasági lehetőségek kiaknázásával és a falusi önfoglalkoztatás fejlesztésével terelte zöld irányba a magyar vidék jövőjét.

No de mit is értünk ez esetben a természeti erőforrások fenntartásán és védelmén? Hát azt, hogy a természetvédelem érdekeihez simuló termék kerül ily módon a vásárlóhoz. Magyarán: a védjegyes sza­lá­mikészítő állattartók jószágaik legeltetésével értékes gyepélőhelyek fenntartásának és kezelésének részesei. Gazdaságaik területén óvják – mondjuk – a haris fészkelésének zavartalanságát, a szibériai nőszirom vagy a kornistárnics virágzását.

S biz­tosak lehetünk abban is, hogy a védjegyes lekvár vagy pálinka nem egy intenzíven kezelt ültetvényből származik. Sokkal inkább ízletes tájfajták gyümölcséből készítve kerül a polcokra.

A nemzeti parki termék tehát nemzeti érték. Önazonosságunk forrása, népi sajátosságaink tárháza. Erősítése és pártoló patronálása összhangban van az Orbán-kormány patrióta filozófiájával. A tízes években ezért számos külföldi, országos és helyi rendezvényen népszerűsítette e kínálatot a szaktárca.

Létrehozta a nemzetiparkitermek.hu című honlapot is, ahol a témával kapcsolatos hírekről és tudnivalókról olvashatnak az érdeklődők. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: szürkemarha-szalámi, levendulaszörp és pácolt gímszarvashús. És így már felsejlik ezen írás meghökkentően furcsa címe. A védjegy logója ugyanis: nemesi oklevél.

Azaz – régies kifejezéssel élve – kutyabőr. A minőségi termékek és szolgáltatások jelképe. A cím második tagja pedig – mint már kiderült – a gondosan érlelt rőtvadra utal.

Ám jó bornak is kell a cégér. Tudatosítani kell minduntalan, hogy minőségi, unikális portékákról beszélünk. E jelleg a zamatos ízvilágon és gondos gyártás-technológián túl abból is kitűnik, hogy sok esetben csak időszakosan vagy korlátozott számban érhetők el a piacon.

Hiszen a védjegyrendszer nem akar az elismert készítményből tömegterméket dömpingelni. Erről szó sincs. Ez egyfajta elismert elit klub, mely az egyediség erényeinek és megbízható kvalitásainak megőrzésén munkálkodik. Azért, hogy elégedetten kóstolhassunk bele az évtizedes magyar hagyományba.