Ismét választhatunk egy védendő madarat

A Magyar Madártani Egyesület (MME) végső listájára ezúttal három olyan madárfaj – a cigánycsuk, a kis őrgébics és a sor­dély – került fel, amelyek a mezőgazdasági művelés alá vont területekhez kötődnek, ezáltal jelenlétük és egyedszámuk jelzéssel szolgál az ott folyó munkálatok természetre gyakorolt hatásáról.

Az MME 1979-ben indította el az „Év madara” programját, amelynek célja a természetvédelmi problémáktól érintett fajok vagy madárcsoportok bemutatása. A szervezet tisztában van azzal, hogy az ajánlott fajoknál valószínűleg mindenki tudna a szívének kedvesebbet jelölni, mindazonáltal a döntés több szakterület képviselőit tömörítő munkacsoporti egyeztetéseket követően születik meg.

A cigánycsuk (Saxicola rubicola) Magyarországon gyakori madárfaj, amely sík- és dombvidékeken, fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeken, mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyü­­mölcsösökben fordul elő. Évente kétszer költ. A fészek helyét kis kaparással a tojó alakítja ki a talajon, a sűrű növényzet takarásában. A fiókákat mindkét szülő eteti. Vonuló, a telet a Mediterráneumban és Észak-Afrikában tölti, de egyes példányok áttelelhetnek. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek az első példányai.

A kis őrgébics (Lanius minor) leginkább a síkvidéki, bokrokkal tarkított területeket részesíti előnyben, elsősorban a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon, míg a Dunántúlon kevéssé fordul elő. Rovarokkal, kisebb részben apró rágcsálókkal táplálkozik. Egyik legkésőbb érkező és leghamarabb elvonuló madarunk, a telet Afrika déli részén tölti.

A sordély (Emberiza calandra) kifejezetten kötődik az agrárkörnyezethez: kedveli a mozaikos, kisparcellás, extenzív mezőgazdálkodással kialakult területeket. A száraz vagy időszakosan vizes élőhelyeken telepszik meg, a mocsarakat, ártereket kerüli. Elsősorban az alföldi nyílt területek madara, de kisebb sűrűségben dombvidékeken is előfordul. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba is ve­rődhet.