Hód a kertben?

Hódot újabban csak a ma élő generációk láthattak, elődeink közül annak idején szépanyáink-szépapáink találkozhattak vele. Ma­gyar­országon ugyanis a hivatalos adatok szerint az utolsó példányt 1854-ben Ács község közelében, a Concó-patak partján ejtették el. Az Alföld területéről pedig vélhetően már az 1600-as években kipusztult. Legnagyobb testű őshonos rágcsálónk visszatelepítése hazánk területére az 1990-es évek elejétől több ütemben zajlott.

A szakértők azonban úgy vélik, hogy inkább a hód természetes, a Duna mentén történő déli irányú vándorlása okozza növekvő hazai előfordulását. Ennek és az 1988-tól kezdődő védelemnek is köszönhetően ma már legalább hét megyében (Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun, Zala és Veszprém) fordul elő rendszeresen.

A megyék száma azonban a minap eggyel bővült, mert Fejérben is több helyen felfedezték a nyomát: Vértesacsán, Bodajkon, Fehérvárcsurgón, az alcsúti arborétumban is otthonosan érzi magát. Sőt, ahol van olyan nagy, nem bolygatott erdős terület, melyben állandó nagyobb vízfelületek, vízborítások találhatók, ott is várhatunk a felbukkanására.

Egyre többen találkozhatnak tehát a nyo­maik­kal. Az is lehet, hogy kisebb tisztásnyi fák tűnnek el évről évre: még a 30-40 centiméter átmérőjű fákat is körberágja, kidönti, főként puhafák, a nyár, fűz, netán egy közeli gyümölcsös fái esnek áldozatául. A hód nem passzióból „vágja” ki a fákat: egyrészt a fiatalabb ágakkal, levelekkel táplálkozik, másrészt gallyakból, sárból, iszapból, kövekből rakott várát olyan helyre építi, ahol egész évben képes megoldani a részleges vízborítást.

A fákból gátat épít a vízfolyások elé, így emeli a vízszintet a megfelelő magasságba. Ezzel gazdag vizes élőhelyet hoz létre maga körül, akár megváltoztatva mikrokörnyezetének klímáját is.

Méretes jószág

Az európai hód nem kicsi jószág, aki látja, bizony meglepődik, mivel 75–100 centi is lehet, aminek harmada a csupasz, lapos farka. Elérheti a 35 kilós tömeget is. Régen nemcsak azért vadászták, mert a prémje értékes, hanem eledelként a húsát is nagyra tartották. Hazánkban nincs természetes ellensége, régente is csak a farkas számított egyetlen ragadozójának.