Szépséges és elegáns az Év Emlőse

Mestersége címere: az Év Emlőse. A 2021-es esztendőben ugyanis a hermelinre esett a választás a Vadonleső Programban, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével. S ha már címer, akkor címertan, azaz heraldika. A hermelinről jó tudni, hogy fejedelmi és főúri családok pajzsos jelképeinek dísze. Arisztokratikus eleme e segédtudománynak.

Ahogy nemes kezdeményezés a Vadonleső Program is, mely önkéntesek segítségével tizennyolc védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti. Immár 2009 óta. Hetedik alkalommal pedig egész éves eseménysorozattal hívja fel a figyelmet a védett vagy fokozottan védett emlősfajok fontosságára, jellemzőire.

A hermelint csak kevesen ismerik „testközelből”. Állatkertekben, bemutatóhelyeken ritka, ahogy a természetben is, településeken sem látni, és leginkább szürkület után, éjszaka mozog. Kiváló rejtőzködő: a nyári – hátán barna, hasán világos – bundáját havas teleken hófehérre cseréli, csak a farkvége marad még ekkor is fekete. Ahogy a hó, a téli bundás hermelin is mára ritka, mint a fehér holló.

Kedveli a facsoportokkal tarkított, lehetőleg víz közeli gyepes, füves helyeket, olykor a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket. Olyan élőhelyfoltokban tud fennmaradni, ahol a művelés nem intenzív. A rágcsáló- és rovarirtó szerekkel, műtrágyával és talajjavító kemikáliákkal erősen kezelt területeket elkerüli.

A Vadonleső Program természetfigyeléssel, szemléletformálással összekötött adatszolgáltató rendszer. Hazánk egyik legjelentősebb közösségi adatgyűjtő programjává emelkedett.

Az Év Emlőse rendezvénysorozat keretében az adott fajról szóló tudományos és népszerűsítő programokat szervez, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatokat hirdet. Az elmúlt években mintegy tízezer pályamunka – versillusztráció, képregény, videóklip, mese, vers – érkezett a Vadonleső Program kiírásaira. Emellett országos hírű művészek, köztük a Természetvédelem Nagykövete címet viselő írók, költők, zenészek, előadóművészek kapcsolódtak be saját műveikkel a programsorozatba, és számos, az Év Emlőséhez kapcsolódó vers, mese és dal született.

A huszadik század hajnalán még emberi tulajdonsággal ruházta fel a tudomány. A „hölgymenyétről” – ahogy régen nevezték – Brehm Állatok világa című műve megjegyezte: „Általában nagyon gonosz indulatú. A zenét ki nem állhatja.”

A polihisztor Herman Ottó (1835–1914) azonban tárgyszerűen örökítette meg az állat zsákmányoló fürge ügyességét: „nádboglya bojtos tetejébe fészkelte be magát a szép hölgymenyét, s megjegyzendő, hogy lakását csak úszva érhette és hagyhatta el. Maga a fészek egy, a nádbojtok közé alkalmazott roppant nagy tollakból összetuszkolt gömb volt.

Voltak benne pergőruca- (Anas quer­que­dula), leginkább seregély- és rétisármány- (Emberiza miliaria) tollak. (…) A seregélyekkel és sármányokkal könnyen boldogulhatott, mert ezek úgyszólván a fészkére ültek, a rucákhoz azonban csak úszva juthatott, s e tehetsége eddig nem volt ismeretes.”