Gombapanoráma – Őzlábtól a császárig

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) magában foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó szabályozatlan völgyét, Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 település határát öleli fel, csaknem 44 ezer hektáron. Az állami természetvédelem e tájékon is példásan működik. Óvja a védett fajtákat. Az ŐNPI is vigyázza nemzeti kincseinket. Azóta, hogy visszanyerte „önállóságát”, amelyet 2006-ban elvesztett. Az első Orbán-kabinet idején, 2002-ben alapított ŐNPI 2007-ben azonban újra rákerült a térképre.

Működési területén megközelítőleg 1500 különböző gombafaj él. Ezek közül jelenleg 30 védett gombafajról bírunk adatokkal. Zöld egyenruhás szakemberek ellenőrzik a határt. Ott, ahol a császárgalóca trónol, főként a lombhullató erdőkben, júniustól októberig. A sötétedőhúsú rókagomba ritkán ravaszkodik földrészünkön. Idős, bolygatatlan erdőkben augusztustól októberig bukkanhat rá a fürkésző tekintet. Mind ritkábban hallgatja a fák neszét az egyre fogyatkozó disznófülgomba is. Párás völgyekben, idős bükkösökben mereszti magát. Hazánkban is csak néhány élő­helyfoltot ejt a földabroszon.

Az őzlábgalóca gyepekben ácsorog, májustól októberig láthatjuk barnás „fejfedőjét”. Aztán a vérvörös nedűgomba egészségére koccinthatunk nyár végén és nyár múltán: félszáraz hegyi kaszálórétek és legelők ölén. A fekete gereben az erdei- és lucfenyők tűavarján sötétlik komoran, de nem veszi el az étvágyunkat, mikor felfaljuk sze­münkkel a barnahátú zsömlegombát. Ott, hol a bükk az úr.

Aztán, ha bakancsot húzunk, társra lelhetünk az óriás bocskorosgombában. Vastag, korhadó fákon, fehér palástban köszön ránk. E fakó arisztokratizmust aztán új momentummal színezi a lilásbarna döggomba, mely bizony igen ritka e tájékon. Jobbára nedves rétek lakója. Kocsánytalan tölgyre gömbölyödik a közönséges süngomba, és szépen sárgulva áraszt őszi hangulatot a lemezes tinóru. Gazdagítva a nyugati végek Magyarországát, a pannon vidék sokszínűségét.

A mikológia rendszerezett vizsgálatának tárgya: a gomba. Ezzel a tudományággal jegyezte el magát egykor Moesz Gusztáv (1873–1946). Az agráriummal kapcsolatos gombabetegségek kutatásaival nemzetközi elismerést nyert. Két gombanemzetséget is elneveztek róla. Kutatásainak eredményét tudományos és népszerű közleményekben hozta nyilvánosságra. Kora egyik legkiválóbb szakértője volt, hiszen neki köszönhetjük pátriánk gombaflórájának korszerű ismeretét.

Hetvenöt esztendeje, december 8-án hunyt el Budapesten. A nagy elődök példája fényt hoz a jelenbe. Jól megvilágítja, hogy tisztelnünk kell a természet mél­tóságát.