Gyarapodó védett madaraink

A magyar természetvédelemnek nemzetközileg kiemelt feladata a túzokállomány védelme, s e munkából a nemzeti parknak is jut” – írta Móczár László a szikes puszták fészkelőiről. A dr. Tóth Károly szerkesztette, Nemzeti park a Kiskunságban című kötet az intézmény fennállásának negyedik évében jelent meg. Ekkor lett hazánkban fokozottan védett az 1971 óta védett faj.

A fél évszázaddal későbbi, 2021-es felmérés is bizonyította a túzokvédelmi programok sikerességét. A Kárpát-medencei állomány ugyanis tovább növekedett. A természetvédelmi szakemberek minden télen felmérik az itt telelő túzokok létszámát, ilyenkor ugyanis pontosabb képet lehet kapni egy-egy régió állományáról. A telelő madarak jól megfigyelhető, elkülönült csapatokba verődve töltik az időt, így pontosabban megszámolhatók.

Az adatok az elmúlt esztendőkben mintegy tízszázalékos gyarapodást mutatnak a Trianon előtti történelmi Magyarország területén. A legnagyobb előfordulási helyük a keletpannon régió, itt 1553 egyedet számláltak tavaly januárban, míg a nyugatpannon régió minimum 620 madár otthona volt. A Kárpát-medencei túzokállomány tehát igazoltan 2200 fölé növekedett, mintegy 200 példánnyal többet regisztráltak, mint korábban.

Hazánkban a Mosoni-síkon, a Duna–Tisza közén és Kelet-Magyarországon élnek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a Felső-Kiskunság szikes pusztái számítanak tradicionális túzokélőhelynek. Itt jelentős állomány, mintegy 569 példány tartózkodott a felmérés napjaiban. Egy másik, 524-re rúgó állomány a Dévaványai-síkon él a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

A környezetügyért felelős Agrárminisztérium kiemelten kezeli a faj megóvását. Külön szakértői munkacsoportot működtet, és az élővilág faji sokszínűségének megőrzését célzó Nemzeti Biodiverzitás Stratégia fontos eleme e kérdés. Több program is segíti a túzok védelmét.

A természetvédelmi pályázatok keretében jelentős védelmi intézkedések történtek, egyre több gazdálkodó folytat túzokbarát mezőgazdasági művelést. Nagy hangsúlyt kap a túzok- és apróvadvédelmi vadgazdálkodás megvalósítása, illetve – ahol szükséges – az áramszolgáltatók közreműködésével folyamatban van a légvezetékek földkábellel történő kiváltása is. A faj jövőjét illetően bizakodók a szakemberek, ám számos feladat tornyosul még az állami természetvédelem munkatársai elé.

Az elmúlt fél évszázad eredményeinek köszön­he­tően megállt a túzokélőhelyek fogyatkozása. Mára a legnagyobb egybefüggő közép-európai fészke­lő­állomány a Kárpát-medencét, azon belül is Magyar­országot gazdagítja. A Kiskunsági Nemzeti Park ­Igazgatóság tavaly év végi számadása szerint ma már elegendő információval és szakmai ismerettel ren­delkeznek ahhoz, hogy jól tervezhető legyen a vé­delem gyakorlata, és kiszámítható annak eredmé­nyessége.