Bent a berekben

Családfa helyett című kis kötetének nyitóverse ez, s most fellapozva látom: az 1941-ben megjelenő opuszt 2007. július 28-án dedikálta a nevemre. Most már eszembe is ötlik az a forró nyári nap, mögöttünk a város, és azon túl a berek, előttünk a magyar tenger. Erdélyi József, a nagy népi költő látogatta meg itt hajdan, s Takáts Gyula az ujjával előre bökött, mutatva, hol is horgásztak Kassák Lajos írótárssal a parton. Aztán az a nap is kihunyt, ahogy az öreg poéta is elköltözött örökre.

Erre emlékezem a Berek Világa Látogatóközpont vitrinje előtt 2022. március 23. napján. Közben hallgatom Rácz András avatóbeszédét. Arról, hogy hiánypótló létesítmény lesz ez a hely a jövőben a negyedszázados Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén. Ökoturisztikai és infrastrukturális szempontból is. Szári Zsolt, az agrártárca Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztosa pedig arra int, hogy kötelességünk az őshonos halfajaink és a különleges élőlények védelme. A fonyódi berekben honol a lápi póc, mely kizárólag hazánk területén él.

Az állami természetvédelmi intézmény működési területén ez a bemutatóhely tizenhetedikként szolgálja ki a természet iránt érdeklődők igényeit – ezt azonban már a házigazda, Puskás Zoltán, a nemzeti park igazgatója tudatja a megjelentekkel. Szerte az országban egyre több programot kínálnak az érdeklődők számára. Mert a zöld gondolat nem a környezetügyi szakma kiváltsága kell legyen: azt át is kell adni mindenkinek, különösen az ifjú nemzedéknek. Azért, hogy ezt a szép hivatást tovább lehessen örökíteni úgy, hogy nemzeti kincseinket átmentjük az utókornak.

Ehhez azonban szükség van értékeink számbavételére. Ahogy az új falak közt is teszik. Nézem az üveg mögött Takáts Gyula Se ég, se föld című 1947-es könyvét. Címében „Egy csatatér árnyékából” üzen 1945-ből, a marcali környéki harcok közeléből, művének születését a Nagyberekbe szignálva:

Kócsag, ha egykor visszatérnél, féllábra állva, szállj ide, Aszott pusztában ezüst kútként legyél e tünt világ jele.

A nemes madár visszatért. A természet begyógyította az emberi természet ütötte sebeket. Hetvenhét esztendővel e költemény születése után zászlót lobogtat a szellő a látogatóközpont bejáratánál. Rajta a magyar nemzeti természetvédelem jelképe: az égkékre festett kócsag. E szimbólum nem féllábon áll, hanem a kerek pajzson büszkén repül tova.

Tudjuk, kire utal e címer. A rőt bajszú strázsára, akit az első magyar természetvédelmi őrként tart nyilván a történelem. A rímpárok születésekor hazánkban még szolgálatban állott a közeli Kis-Balatonnál Gulyás József kócsagőr. Komisz idők jártak akkor.