Rovarhotel, méhbüfé és darázsgarázs
A méhlegelő – igazán remek név! Ez lenne e repülő csodabogarak csárdája, ahol „belegelhetik” kedvenc táplálékukat: a nektárt, a mézharmatot, a pollent és vizet. Naná, hogy csak kevesen tudják ezt – a „városbéli puhányok, nyavalyások” közül szinte senki –, ezért aztán leginkább viccet fabrikálnak mindebből.
Kép: Méhlegelő városi rét koncepció vadvirág gaz területgazdálkodás mező rét bogarak méhek Gellérthegy víztározó 2022 06 15 Fotó: Kállai Márton
A Főkert Divíziójának – időközben sajnos eltűnt(etett) – táblája méhlegelőügyben így próbálta eligazítani Budapesten a Gellért-hegyen sétálókat: „Várjuk az éhes beporzókat”. Később a feliratot ügyes kezek átszabták „Várjuk az éhes beborzókat”-ra, pedig azok inkább szomjasak, mint éhesek lehetnek… Még később a „beborzók” alatt megjelent egy tudományos igényű hozzászólás is: „De azok csak virágra jönnek, fűre nem (kalászosra sem); virágokat, virágzó fákat, bokrokat kellene ültetni. A levágott és itt hagyott fű viszont elfojtja az alatta levőt.” Legalulra meg valaki már csak annyit tett mindehhez hozzá: „Hagyd békén a természetet!” De ki? A kertészek vagy a firkálók? A vita nem dőlt el, csak a tábla…
Világméhlegelők
Chicagóban 2008-ban, négy évvel azután, hogy megnyitották a napraforgókkal és látványos, lila virágokkal rendelkező, méhbalzsammal teleültetett Lurie kertet – évelők, hagymák, füvek, cserjék és fák kombinációja –, olyan, őshonos méhfajtát láttak nektárt gyűjtögetni, amelyet még nem észleltek Illinois-ban. Nagyszabású projekttel szorgalmazzák, hogy az amerikaiak olyan virágokat ültessenek, amelyek nemcsak szépek, de a méheknek is táplálékul szolgálnak. Angliában arra jöttek rá, hogy a városi méz jobbnak is bizonyul több esetben, mert itt többféle növényből gyűjthetik össze a nektárt, mint vidéken, ahol csak egy óriási tábla áll rendelkezésükre. A párizsi méhek több mézet termelnek, és alacsonyabb a halálozási rátájuk, mint a vidékieknek. Bécsben nemrég jelentették be, hogy méhek millióit telepítik a villamos- és metrómegállók köré. Az osztrák fővárosban a kihasználatlan, sínek melletti zöldterületeket hasznosítanák úgy, hogy ezáltal növeljék a biológiai sokszínűséget. Egyre több környezettudatos kerttulajdonos cseréli kaszára a fűnyíróját, ugyanis a kaszálás jót tesz a biodiverzitásnak. Míg a fűnyírók a talaj faunájának 70 százalékát megsemmisítik, addig a kaszált területeken egyre több és többféle rovar lel otthonra. A terv az, hogy a jövőben egy cserebörzét is beindítanak, ahol kerttulajdonosok kínálhatják kaszálásra területeiket olyanoknak, akik tudnak ugyan kaszálni, de nincs hol. Hazánkban nyolcszázféle vadon élő méh él – állítják a szakemberek. Fotó: Shutterstock Hollandiában 2018-ban indítottak el egy nemzeti beporzóstratégiát. Ennek keretében több mint 40 kormányzati és civil partner vállalta, hogy méhhoteleket és bisztrókat alakítanak ki a rovaroknak. Hollandia a világ második legnagyobb exportőre a mezőgazdasági termékek terén, így nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos, hogy a méhpopuláció ne csökkenjen. A program keretében Amszterdamban kialakítottak számos rovarhotelt, a füves területeket vadvirágos rétekkel váltották fel, és felhagytak a vegyi rovarirtókkal. Utrechtben buszmegállókat alakították át méhpanziókká, vagyis a buszmegállók lapos tetején egyszerűen a rovaroknak is megfelelő, őshonos növényekkel tarkított részeket alakítottak ki.
A méhlegelő azért is alkalmas a vidámkodásra, mert messziről (valamint közelről is) pont úgy néz ki, mint egy elhanyagolt, gazos, hogy ne mondjam, parlagfűvel dúsan ellátott gizgaz. A városi ember szemében az ápolt park és a pázsit helyett vagy helyén megjelenő burjánzó gyom és dudva – legalábbis homlokráncolásra adhat okot. Nincs pénze a Főkertnek, és ezért amit nem tud gondozni, oda egyszerűen kiteszi a „Méhlegelő” táblát, aztán ezzel megoldotta a problémát?
– Egy kicsit messzebbről futnék neki a témának. A szárazföldi rovarpopuláció régóta nincs túl jó helyzetben: a tudósok 24 százalékos csökkenést mértek az elmúlt 30 évben, ami 75 év távlatában már 50 százalékot jelent! Pusztulásuk az emberre, sőt magára az emberi létre is veszélyt jelent, hiszen a ma termesztett növényeink több mint 80 százalékának a termése függ attól, be tudják-e porozni ezeket a beporzó rovarok. Egy méhek nélküli világ nagyon más lenne, és alapjaiban változtatná meg az emberi életet.
A méhek a világon a legfontosabb beporzók: annak az ételmennyiségnek a harmadát, amit megesz az emberiség, ők termékenyítik meg. A növényi szaporodás hozza létre a táplálékhálózatok alapját, gyakorlatilag a földi élet fenntarthatóságát. Európában csaknem 2000 rovarfaj látja el a beporzást, közülük a legfontosabbak a méhek – mondja Bajor Zoltán, a Főkert természetvédelmi és erdőkezelési osztályának vezetője, aki – ha már méhlegelőről beszélünk – egyike a legelésző méhek pásztorainak…
– És akkor itt, a Gellért-hegyi Sánc utcában mentjük meg a méheket?
– Szerencsére nem csak itt: csupán csak a fővárosban már majd’ három tucat helyen létezik méhlegelő. Az akció tavaly indult Vadvirágos Budapest néven, akkor 28, átlagosan egy-egy hektárnyi mintaterülettel kezdtünk, ezek száma idén néggyel nőtt. Méhlegelő működik például a fővárosban a Tabánban, a BAH-csomópontban, az Óbudai-szigeten, de az Országzászló melletti parkban, sőt a Könyves Kálmán körút–Soroksári út–Mester utca közötti szakasz rézsűjén is. Hatásukra már egy év alatt megsokszorozódott a növények és az állatok száma a vadvirágos réteken: 2-5-szörösére nőtt az élővilág.
Az idén három védett és egy fokozottan védett növény jelent meg a méhlegelők egyikén, köztük a hazai természetvédelem zászlós faja, a méhbangó; erre annyira vigyázunk, hogy még a kerületet sem merjük elárulni, hol bukkant fel. Mellette két védett növény, a Duna-völgyi csillagvirág és a budai imola is váratlan visszatérő. És ha felnéz az égre, fecskéket is láthat: őket is idecsalják a rovarok. Nagyon sok állat nagyrészt vagy kizárólag rovarokkal táplálkozik, ilyen például a legtöbb énekesmadár, a denevérek, a gyíkok és a békák – a méhlegelő nekik is fontos táplálékforrás lehet.
– Hogyan csináljunk méhlegelőt?
– Kialakítása nem olyan bonyolult feladat, összességében a jól fésült, gyakran nyírt gyepek helyett vadvirágos réteket jelent, amit úgy érhetünk el, hogy a fűnyírás helyett évente 1-3-szor kaszálunk, vagyis hagyjuk a virágokat fejlődni. Így ezek a kevésbé bolygatott helyek, zöldterületek élő- és táplálkozóhelyet nyújtanak a rovaroknak. Ha tehát elhagyatottabbnak tűnő zöldterületet látnak a fővárosban, ne szidják azonnal a zöldterület-fenntartókat: csak a rovaroknak és a növényeknek akarnak jót.
– Pedig az interneten áradnak az ironikus bejegyzések: „Vadtoklászos méhmiazanyám”; „A rendezetlenség, na meg a kullancsok állatra, emberre”; „És milyen jó, amikor egy vagyont kell kifizetni az állatorvosnak, hogy kiszedje a kutya füléből, orrából vagy a talpából a toklászt”. Hiába, no, a hálátlan közvélemény nem mindig érti meg a korszak zsenijeit…
Rovarhotel
Léteznek kifejezetten bizonyos fajoknak kialakított hotelek is, mint például a darázsgarázs, a méhecskehotel vagy a lepkeház, de a hotel szolgálhat csupán átmeneti otthonul. A rovarok, különösen a katicák és a pillangók téli hibernálódási idejüket szívesen töltik a rovarhotelben, így az téli szállásként is jól működik. A rovarhotelben kialakított üregek fészek építésére is kiválóak. A rovarok az adott üreget kibélelik homokkal, agyaggal vagy mohával, és így rakják le tojásaikat. A korhadó növényi részekkel táplálkozó rovarok számára a rovarhotel táplálékot is jelent. Ma már áruházakban is kapható különféle méretekben, kivitelben és árban használatra kész rovarhotel. Annak, aki szívesen barkácsol, néhány információ. A rovarhotel általában ház alakú, a külső szerkezetét a tető, a talapzat és az oldalfalak adják, amelyek jellemzően fából készülnek. Ha a talapzat leér a földre, akkor röpképtelen rovarok is könnyen birtokba vehetik, így viszont alulról a fa átnedvesedhet, és korhadásnak indulhat. A magasabb rovarhoteleknél érdemes szinteket, emeleteket kialakítani, így jobban el lehet helyezni a töltőanyagokat. Ha a hotel köré valamilyen hálót teszünk, védjük a rovarokat a madaraktól. A belső részek kialakításához szinte bármilyen természetes anyag felhasználható. Ez lehet lyukacsos tégla, toboz, nádszálak, ágak, kéregdarabok, tojástartó, tető- és virágcserép, dióhéj, kilyuggatott faágak, kiásott gyökerek, szalma, bambusz, kő. A megfúrt fadarabok elsősorban a méheknek és a darazsaknak kedveznek, a futrinkák, százlábúak, ászkarákok, sok pókfaj pedig a kövekből, gallyakból álló, labirintusszerű búvóhelyeket kedveli.
– Persze nem kell azonnal méhlegelőben gondolkodni, kezdhetjük egyszerűbb méhbüfével is. Számos jó példa adódik Bécsből, Londonból, Berlinből vagy éppen New Yorkból. A városok megfelelő élőhelyet nyújtanak a méheknek, parkok, fasorok, út menti virágágyások, virágládák biztosítják a folyamatos nektárforrást. Dr. Nagy István agrárminiszter az Agrárminisztérium épületének tetején elhelyezett kaptárakba telepített krajnai méhcsaládot. A miniszteriális kaptárban 50-60 ezer méhegyed dolgozik. Ezek az élőlények nemcsak a növények beporzását végzik el a nagyvárosi környezetben, hanem gazdasági hasznuk is van: egy háztetőn vagy egy erre alkalmas helyen tartható 1-2 méhcsalád által évente akár 10-20 kilogrammnyi mézet is meg lehet termelni. Ez a mennyiség pedig egy család szükségletét bőven fedezi, ráadásul egy városban olyan virágokkal is találkozhatnak, amelyek nektárjaiból az általuk előállított méz igazi kuriózumnak tekinthető.
– Komolyan gondolja ezt az erkélyméhészkedést?
– A legkomolyabban. Bárki kiveheti a részét abban, hogy Budapesten egyre több méh lehessen, és növekedjen a biológiai sokszínűség. Ültethetünk vadvirágokat és nektárdús növényeket, akár csak az erkélyünkön egy virágládában, vagy telepíthetünk rovarhotelt. Kereskedelmi forgalomban számos, változatos összetételű vadvirág-magkeverék kapható, melyeket a kert egy ritkábban használt részén elvetve szemet gyönyörködtető, színes méhlegelő rétet hozhatunk létre, de egy minirét, egy „méhbisztró” egy balkonládában, akár a belvárosban is megteremtethető. A rovarhotelek pedig olyan mesterséges tárgyak, melyek az ízeltlábúfajok talajba, korhadt fákba vagy partfalakba fúrt járatait imitálják: nádszálakból, lyukacsos téglákból, bambuszrudakból vagy kifúrt farönkökből akár mi magunk is készíthetünk ilyet, de készen is vehetünk rovarhoteleket.
– Hányfajta méh végzi a beporzást?
– Csak Magyarországon 700-800-ra tehető a vadon élő méhfajok száma. Ilyen például a bundásméh, a földi méh, a kövi poszméh, a karcsúméh, a művészméh, a faliméh, a szabóméh, a selyemméh és társaik. Világviszonylatban pedig mintegy 20-25 ezerre becsülik számukat. Nektárral és virágporral táplálkoznak, amit gyűjteni és szállítani tudnak; tulajdonképpen ez a képesség teszi őket a leghatékonyabb beporzókká, hiszen virágról virágra szállva könnyen átvihetik a pollent egyik növényegyedről a másikra.
Búcsúzóul egy szinte hihetetlen, de sajnos igaznak tűnő megállapítás: „Az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a nagyvárosok zöldfelületei lettek a beporzók ökológiai menedékei”…
