Kakukkok kora

Temetjük a múltat. A létezés régi rendjét. A természetellenesség pedig ott áll kajánul a sírja fölött. Összehajol örök társával, a „haladással”. Tort ülnek fölötte. Hiszen ez a fészekparaziták ideje. Bár saját utódaikat a kakukkfiókák kilökdösik a fészekből, a nádirigók készségesen táplálják az idegen szájakat. Mai világunk kiforgatja a vér örökségét, áthágja az öröktől való nagy rendezőelvet. A harmadik évezred Bábele, az idegenhonos özönfajok inváziójának érája ez. 

Az ember felelőssége ebben elvitathatatlan. A Föld zöld szabályai alól büntetlenül ki nem vonhatja magát. Ezért is jó tudni, hogy időnként itt-ott fellángol a Natúra normalitásának ellenforradalma. A sas nem kapkod legyek után, de óvó szárnyait olykor fölöttünk is széttárja. Ennek jegyében 2012 óta, az immár 143 tagországot számláló kormányközi testület tudományos értékeléseket készít bolygónk élővilágának, ökoszisztémáinak és általuk az emberiség számára nyújtott természeti javak gyorsan romló helyzetéről. Ez a szakmapolitikai kormányközi platform az IPBES. Tizedik döntéshozó ülésén elfogadott jelentése szerint eddig több mint 37 000 idegenhonos faj megjelenését figyelték meg, amelyek az emberi tevékenység által jutottak el a világ különböző vidékeire. Olyan tájakra, ahol természetes úton nem fordulnának elő. Közülük mintegy 3500 faj vált invázióssá új élőhelyén, azaz olyan fajjá, amely fenyegetést jelent az adott régió őshonos élővilágára. Ilyen például a világszerte elterjedt, hazánkban őshonos vörös róka, az eredetileg az Amazonas-medencéből származó közönséges vízijácint, vagy az amerikai kontinensről behurcolt parlagfű.

Az inváziós fajok világszerte kulcsszerepet játszanak a vadon élő fajok 60 százalékának kipusztulásában. A negatív hatások kétharmadát a szárazföldi ökoszisztémákban regisztrálták, a szigetek őshonos élővilágának kipusztulásáért az esetek 90 százalékában legfőképp az inváziós idegenhonos fajok felelősek. Az emberiség számára nyújtott természeti javakra gyakorolt hatásuk 80 százaléka kedvezőtlen, az emberi jóllétet, az élet minőségét pedig a dokumentált esetek 85 százalékában negatívan befolyásolják.

Az IPBES 10. döntéshozó ülése az új jelentésen kívül a testület működésének szabályozásáról, a tudományos munkacsoportokról és a 2030-ig tartó munkaprogramról is tanácskozott. Döntés született az Éghaj­lat­változási Kormányközi Testülettel (IPCC) való szorosabb együttműködésről is. Magyarország képviseletét az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztálya, valamint az ELKH Ökológiai Kutatóközpont delegációja látta el a különbözőség értékeinek védelmében. Azért, hogy bolygónk elszíntelenedésének gátat szabjon. Mert mindennek megvan a saját helye. Élőhelye, élettere. Biológiai sajátsága, mely egyedivé teszi. Ahogy Méhelÿ Lajos, a neves (1862–1953) természettudós fogalmazott egykor: nem szabad „az élővilágnak már elegendőképpen megismert törvényeit lekicsinyelnünk, s az embert mint a természet törvényein felül és kívül álló erkölcsi lényt felfognunk.”