Őrök őszén

A hont barnában, a rendet kékben, környezetünket zöldben óvják a magyar egyenruhások. Ez utóbbiak, a természetvédelmi őrök utánpótlás-nevelése az Ifjú Kócsagőr Program, amely évtizede bontott szárnyat. Az országos döntőt idén a Medgyesi Gergely direktor fémjelezte, fél évszázados múltú Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságban tartották. Szintén e nyárias ősz kezdetére esett a Természetvédelmi Őrök Országos Találkozója, melynek házigazdája a Füri András vezette Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az Ugró Sándor irányította Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság volt.

Az ifjú kócsagőrök előtt Rácz András szakállamtitkár felidézte, hogy e zöld megmérettetés a vörsi Gulyás Józsefről (1872–1954) kapta a nevét. A volt halászmesterről, aki 1922-től kócsagőrként óvta a fehér gémeket a Kis-Balatonon. A megmérettetésen mind a tíz hazai nemzetipark-igazgatóság kócsagőrei versenyeztek egymással. Az elméleti tudáson túl logikai és helyzetfelismerő képességeiket, talpraesettségüket is bizonyítaniuk kellett. Számos terepfeladat is várt rájuk. Változatos ügyekbe csöppentek „intézkedő kócsagőrként”: madármentés, védett területen felvert hippitanya „felszámolása”, talaj- és fajismeret, lepkefajok előfordulására utaló nyomok keresése, gyűrűzést megzavarók elleni hatósági fellépés. Hallhattak élő pásztorhagyományainkról, táj és ember kapcsolatáról, mindarról, ami a szülőföldet otthonná avatja. Az Ifjú Kócsagőr Program 2023-as győztese végül Schlitt Bence lett, akit Pintér András, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre mentorált. Ők vihették haza a Tutajos és a Matula Díjat, a közeljövőben pedig egy ötnapos külhoni tanulmányúton vehetnek részt.  

A természetvédelmi őrök kétnapos szakmai összejövetelének nyitányát a felső-kiskunsági Ürbő-pusztára – a hivatásos természetvédelmi őrzés második hazai helyszínére szervezték. Egykor e tájékon fészkelő madarak tojásait összegyűjtötték és jó pénzért árusították a piacokon. A múlt század húszas éveinek elején ebben nem volt mérték, így pusztult az érték. Erre kerestek megoldást hajdani neves ornitológu­saink. Segítségért a kakastollas testülethez fordultak. Imigyen 1923-tól a helyi csendőrség látta el a földön fészkelő madárfajok védelmét. Ezért itt a természetvédelmi őrzés nem egy ember nevéhez kötődött, hiszen ekképpen több „madárkapitány” állott szolgálatba. Emlékkövüket ez alkalommal avatta fel a szakma. E jelképes helyszínről folytattuk utunkat. Először a Rákosivipera-védelmi Központban tekeregve, majd az Ócsai Tájvédelmi Körzet Selyem-réti tanösvényére érve, ahol a Duna–Tisza közére egykor jellemző lápvilágba nyerhettünk bepillantást. A túra a lakiteleki Hungarikum Ligetben folytatódott. Este bemutatták a Magyar Gábor–Bankovics Attila szerzőpáros Madárkapitányok című könyvét, s másnap is többen referáltak az állami természetvédelemmel kapcsolatos ügyekben. Mi zárásképpen a Peszéri-erdőtől búcsúztunk, ahol tavaszi hérics aranylik, kései szegfű fehérlik és homoki nőszirom sárgul az erdőssztyeppe ölelésében. Ahol a lombok közt tisztásokba tágul a tekintet.