Tóparti állapotjavítás

„Tihany természeti, történelmi és néprajzi emlékeit kötelességünk védelembe venni.” Cholnoky Jenő (1870–1950), a neves tudós írta ezt 1941-ben. A Földgömb című folyóiratban szorgalmazta, hogy a félszigetet nyilvánítsák hazánk első nemzeti parkjává. Kívánsága csak 56 esztendővel később teljesült. Azóta a magyar tenger értékeit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság óvja. 

Az 1997-es avatás óta sok kedvezőtlen folyamat rontotta a Belső-tó élővilágát. Az ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzet teljes egészében kipusztult, s az ott fészkelő madarak túlnyomó része is elhagyta a helyet. A nemzeti park vezetője, Bende Zsolt a népszerű látogatóközpontban, a Levendula Házban beszélt erről. S arról, hogy munkatársaival mire is jutottak a térség komplex élő­hely­fejlesztési programja végeztével. A rossz vízminőséget őshonos hínárfajok telepítésével javították. Azóta mérőműszerekkel nyomon követik a változást. Tanösvényeket alakítottak ki a Belső-tónál. S a látogatóközpontot beillesztik a tanösvényhálózatba, és ezen keresztül a terepi bemutatás rendszerébe. Be is jártuk az új zöld utat. A tavon ugyanis bemutatkozott a projekt új szerzeménye, egy különleges masina: a Truxor. A fürge szerkezet könnyen siklott a parti részeken, szemléltetve a szakszerű kezelés korszerű munkálatait. Ezentúl e gép és használója ügyel a tószegély növényzetének karbantartására. Az ökológiai állapot javítására. 

Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár a programzáró rendezvényen foglalta össze az elért eredményeket. Elmondása szerint ez az 580 millió forint nagyságrendű projekt a vizes élőhely-rekonstrukció fejlesztésére fókuszált. Ekképpen a Tihanyi Belső-tó állapotának javítása is megtörtént. Ezenfelül bemutatási elemeket is tartalmazott a projekt. Chol­no­ky Jenő Balaton című kötetében már 1936-ban így fogalmazott: „Tihany például a teljes elhagyatottságból ma már a legkedvesebb kirándulóhellyé fejlődött. (…) Egyszóval örvendetesen fejlődik a Balaton kör­nyéke, növekedő idegenforgalmával ará­nyo­san.” Ennek jegyében megújult a Lóczy Lajos-tanösvény is. Gyönyörű tájon kanyarog. E vidék nem csak a geológiai képződmények szépségeit őrzi, de egyben a sokszínűségéről híres állat- és növényvilág otthona. Ürgék fölött barna rétihéja köröz, míg a füleskuvik odújából a vörös gémek recsegő „krank” kiáltását hallgatja. 

De javultak a juhtartás feltételei is. Ezáltal a gyepkezelés és a legeltetéses állattartás feltételei. Ezek ugyanis fontos elemei e területek természetbarát fenntartásának. E mozaikos földek zöld alkata ezáltal mind­jobban megmarad. Megvédve a táj hagyományos karakterét, s ezáltal hazánk jellegzetes arculatát. Az örökséget, mely Magyarországot magyar országgá teszi.