A madártan izgalmas fészke

Hiteles hang a hivatásról. Magyar Gábor új kötete az első olyan tudománytörténeti munka, amely a hazai természetvédelem és madártan egyik legterebélyesebb fészkéről, az egykori magyar ornitológiai központ kalandos múltjáról és viszontagságairól íródott. Az intézmény születésének 130. évfordulójára emlékezve, szakmai hozzáértéssel és alkotói műgonddal, tüzetes leltárt készítve nemzetközileg is mérvadó eredményeikről, arról a munkáról, mely harcba szállt az elemekkel. Akkor is, ha sötét fellegek gyűltek Közép-Európa egén. E viharos időszakon vezeti át olvasóját a szerző. Alfától az ómegáig.

A Magyar Ornitológiai Központ 1893 decemberében kezdte meg munkáját a neves természettudós, Herman Ottó (1835–1914) kezdeményezésére. A híres polihisztor volt a szervezet első igazgatója is. A madártani intézetként ismertté vált szakmai műhelyt később a mai agrártárca jogelődje, a Földmívelésügyi Minisztérium vette szárnyai alá. Munkatársai széles körű nemzetközi elismertségre tettek szert. Eredményeiket az Aquila című évkönyvben adták közre. Az akkor már Csörgey Titusz (1875–1961) vezette intézmény nevéhez kötődik a hazai természetmegőrzés elindítása is. Nagy érdemük, hogy 1922-től kócsagőr óvta a Kis-Balaton gémtele­peit. Ezekre a hagyományokra épül napjainkban az Országos Természetvédelmi Őrszolgálat.

Az évfordulóra az Agrárminisztérium új könyv megjelenésével emlékezik. Szerzője az agártárca főosztályvezetője. Szakmai lektora Bankovics Attila, az intézmény egykori vezetője. A mű előszavában Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár kiemeli: „E kiadvány: számvetés. Fejezetekbe szedett korszakok, bekezdésekbe tagolt állomások, mondatokba szerkesztett tények fejlődéstörténete. Szóról szóra. A témáját jól ismerő szakember alaposságával. S emlékezés is egyben.” Felidézte, hogy az intézmény fő feladata a madárvédelmi kérdések vizsgálata és a madárvédelem hatékony előmozdítása volt.

Ahogy a szerző fogalmaz: „A Madártani Intézet a XX. század elején korszerű, modern eszközökkel vizsgálódott, szakterületének élvonalába tartozott. Születését megelőzően a világon csak egy hasonló intézmény (a US Fisheries and Wildlife Service jogelődje) működött az Amerikai Egyesült Államokban. (…) A fémgyűrűkkel történő madárjelölést pedig a világon harmadikként vezette be a Madártani Intézet.” A könyv végigvezet az intézet négy korszakán. A kezdeti időktől a második világháború utáni talpra állásig. Majd a harmadik etapig. Amikor a terület betagozódott az Országos Természetvédelmi Hivatalba és jogutód szervezetébe. Végül a negyedik stációig ível: a környezetvédelmi minisztérium kötelékében végzett munkáig. Láthatjuk az Aquila fejlődéstörténetét, kiadványait, könyveit. Munkatársait, segítőit. Könyvtárát, gyűjteményeit, kutatásait. Gazdag képanyaggal dokumentálva.

Magyar Gábor művét Schmidt Egon (1931–2023) és a Madártani Intézet valamennyi további elhunyt munkatársa emlékének ajánlotta. Rácz András szavaival élve: „Töltse be méltó hivatását.”