Védett macskák

A piramisok országában imádták a macskákat. Az ókori Egyiptomban leletek sora tanúskodik erről. Mut a hajdani főváros, Théba városának istennője volt: a mindenség és a fáraó isteni anyjaként tisztelték, s gyakran macskaként ábrázolták. Básztet, az anyaság jelképeként négylábú bundás alakot öltött. A Nílusnál régen szentként, a Dunánál manapság a natúránk részeként tisztelik. A természetvédelemért felelős Agrárminisztérium, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert által működtetett Vadonleső Program szakemberei a vadmacskát választották 2024-ben az Év emlősének.

A macska jelkép. A végtelen öntörvényűségé. A vadmacska pedig a sompolygó szabadságé is. Méhelÿ Lajos (1862–1953) zoológus a A Természet című folyóiratban érdekes történetet osztott meg róluk 1897-ben. Eszerint az észak-magyarországi Kassa mellett egy favágó kővel dobált meg egy ágon nyújtózkodó állatot. Az válaszul a nyaka közé ugrott, mélyen belevájta karmait, s kegyetlenül összemarcangolta. Egy közelben vadászó társaság csak nagy nehezen tudta szorult helyzetéből kiszabadítani. Egy némethoni esetet is elmesélt. Ez már tragikusabb kimenetelű találkozás volt. Állítólag „egy erdőkerülő a friss havon egy hatalmas odvas bükkig nyomozta a vadmacskát, mely azonban a fa többszörös megkopogtatása daczára sem mutatkozott, míg végre mint a villám zúdult” a szerencsétlenül járt emberre, aki a támadás másnapján kiszenvedett. A tudós mindazonáltal megállapította, hogy némely ilyen eset dacára mégsem oly veszedelmes, mint azt állítják. A tudós panaszosan jegyezte meg, hogy ha nem is rendszeresen, de annál könyörtelenebbül pusztítják. „Vadásszák hajtókkal, lövik magas lesből, kiüldözik vaczkából, fogják csapóvassal — igazán a csodával határos, hogy még végkép ki nem veszett.” August von Spiess a Vadászlapban osztotta meg erről élményeit: „Mi itt Erdélyben a vadmacskát főleg kopóvadászatok alkalmával lőjjük, amikor is a vadmacska az ebek elől vagy felszalad a fára, vagy sietve tovamenekül. De nálunk még tacskókkal is ugrasztják, ha t. i. biztos tudomást szereztek a felől, hogy melyik felhagyott odúban ütött tanyát.” Így volt ez egykor.

Ám Magyarországon 2012 óta fokozottan védett állat. A Vadonleső Program pedig hazánk egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (Citizen Science) programja. Önkéntesek bevonásával tizennyolc védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti. Immár másfél évtizede. Egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott védett vagy fokozottan védett emlősfaj és élőhelye fontosságára és jellemzőire. Bárki csatlakozhat hozzá. A természetmegfigyeléssel, szemléletformálással összekötött adatgyűjtés mindenki számára elérhető, aki okostelefonnal vagy számítógépes internet­eléréssel rendelkezik.

Az idei eseményeket a Vadonleső honlapján, közösségi oldalain, valamint a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapján és közösségi felületein követhetik az érdeklődők.