Vízi világunk

Rideg kékben ázik a február. Alig fodros a víz. Nem bújnak hullámágyba a szelek. Megfüröszti benne magát a téli napfény. Így a parton sincs zord hideg. Enyhe időben állnak körbe a fenyők. Balra fák toporognak a túloldalon. Jobbra a várfalak lombokba vesznek. A fehéren gomolygó távolba, ahol Tata központja őrzi a múltat.

  A múltat, melynek része egy múlt századi iráni esemény. Ugyanis több mint ötven éve, 1971-ben írták alá Ramsar városában a vizes élőhelyek védelméről szóló megállapodást, amely a legrégebbi, jelenleg is aktív természetvédelmi egyezmény. Erre emlékeztetett Rácz András a vizes élőhelyek világnapja alkalmából tartott tatai rendezvényen, amelynek jelmondata idén a vizes élőhelyek és az emberi jóllét összefüggéseire helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások alapja a vizes élőhelyek állapota – fogalmazott a természetvédelemért felelős államtitkár az Öreg-tónál.

  Az elmúlt háromszáz évben a vizes élőhelyek mintegy nyolcvan, az elmúlt fél évszázadban pedig harminc­öt százaléka veszett el. Ezen területek a kikapcsolódáson, sportlehetőségeken, rekreációs tevékenységeken, mezőgazdasági termelésen felül pufferelik az időjárási szélsőségek okozta problémákat. Tehát csökkentik az időjárási szélsőségeket, ezáltal segítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. A vizes élőhelyek ritkán említett tulajdonsága a rendkívüli fajgazdagság mellett az, hogy szénmegkötő képességük nagyobb, mint bármely más élőhelyé. S ne feledjük: az édesvíz ugyanakkor rendkívül szűkös erőforrás: a világ összes vízkészletének csupán két és fél százalékát teszi ki. Ennek az édesvízkészletnek kevesebb, mint egy százaléka hozzáférhető emberi hasznosításra. Ugyanakkor a vizes élőhelyek az elmúlt két évszázad tájátalakító emberi tevékenységei – folyószabályozások, mocsarak lecsapolása és a vízrendezés – miatt az erősen fenyegetett élőhelyek közé tartoznak. Ez utóbbiakról nem csak az Agrárminisztérium képviselője beszélt a rendezvényen, de az Állatvilág című folyóirat szerzője is írt a lap 2023. november–decemberi összevont számában. Selmeczi Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője arról is írt, hogy e Komárom-Esztergom vármegyei település a vadludak városa: „Egyetlen európai város sem tud olyan, vízimadarakkal kapcsolatos látványosságot nyújtani, mint a húszezer lakosú kisváros, Tata. (…) A ma már tatai Öreg-tó néven ismert vízitest Magyarország legrégebbi halastava.” Ezen az összejövetelen pedig intézménye vizes élőhelyeinek védelmét fejtegette: „Egy igazán hatékony önkéntes – a legjobb vízkormányzó” – jellemezte a hódot. Okkal tette ezt, hiszen köztudott, hogy az ember után a második leginkább tájátalakító faj.

  Az előadó beszélt a Börzsönyt sújtó 2022-es aszályról is. Az ilyen jelenségek megfigyelése és feldolgozása ugyanis lényeges lehet az éghajlatváltozásra adható válaszok megalapozása érdekében. Hiszen a tudás közös zöld jövendőnk alapja.