Cifraszűrösök mobiltelefonnal

Erdélyi József (1896–1978) fél évszázada Hortobágy című versét e táj költője, Gulyás Pál (1899–1944) emlékének ajánlotta. Így írt: „Debrecennek van egy ere, / Hortobágy annak a neve; / arra van egy kőhíd rakva, / kilenc lyukra van állatva. / Kilenc lyukon, nyolc kőlábon, / úr tengernyi rónaságon”. Sétáljunk át rajta. A csárda háromszáz esztendeje várja ínyencségekkel az erre járókat. Aki szellemi táplálékra is vágyik, az út túloldalán csillapíthatja étvágyát. Az új Pásztormúzeum ugyanis 2024 márciusától várja látogatóit.

Rácz András avatóbeszédében a patriotizmus erejét hangsúlyozta: „A nemzetipark-igazgatóságok arra a természeti és táji környezetre vigyáznak, amelyekről a hétköznapi emberek azt mondják, ez a mi hazánk.” A természetvédelemért felelős államtitkár szerint „ez az a jellegzetes magyar táj, amelyhez az identitásunk kapcsolódik. Amiben felnőttünk, szeretünk, és amit tovább szeretnénk adni a jövő generációnak”. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság éves látogatottsága százhatvanezer fő, hiszen komoly ökoturisztikai infrastruktúrahálózatottal bír. A park területén két nagy látogatóközpont, tizenöt tematikus bemutatóhely, két szálláshely, egy természetiskola, egy tájház, egy arborétum és tizenegy tanösvény található.
A nemzeti park vezetőjével sétálunk a múzeumban. Medgyesi Gergely Árpád arról beszél, hogy a Világörökségünk – a Puszta elnevezésű pályázat keretében újult meg a csárdakert, a látogatóközpont és a vásártér is. A fejlesztés utolsó eleme pedig a Pásztormúzeum átadása volt. Közben a vitrinben kiállított címeres cifraszűrt nézzük, s az előtte címeres cifraszűrben álló pásztort. A vetítőteremben költői képsorokon elevenedik meg a Hortobágy világa. A természet adományai és a benne élő és dolgozó ember mindennapjai. A tárlat egyik sarkában a régi pásztorélet tartozékait gyűjtötték össze. A nádból készült gulyáskunyhó mellett a manapság használatos falazott építmény is látható: az asztalkán a pohár mellett mobiltelefon hever. A változó időket tartalmasan, de látványosan szemléltetik. Hallani a ko­lompok hangját, ha rábökünk az érintőképernyőre. Másképp zeng legelés és menetelés közben, közel, középtájt, s távol. A mezei pacsirta, bíbic és füstifecske dallamát is lejátszhatjuk kedvünkre, a kecskebéka kuruttyolását is aláadagolva. Zöld zenét keverhetünk kedvünkre. Megismerhetjük a pásztorok munkakutyáit.­ A fali tájékoztató szövegből pedig jól okulhatunk. Megtudva, hogy a pásztorkodás, mely a háziállatok természetes növénytakarón történő legeltetéses tartása, valójában az emberiség egyik ősfoglalkozása. A legelő jószágok a Natúra rendszerének részei. A Hortobágyon is.

Az épület előtti téren Somogyi Árpád (1926–2008) pásztorszobrai gunnyasztanak. Ahogy Budapesten írom e sorokat, a Munkácsy-díjas művész, Veres Péter büsztje néz rám a könyvespolcról. Azé a nagy népi íróé, aki maga is e Hajdú-Bihar vármegyei táj szülötte volt. Ahogy tekintetünk találkozik, kitágul a tér. A fővárosi dolgozószobába képzeletben beköltözik a szép magyar puszta.