Tavasznapok, szentek

„Virágzik az orgonafánk, / Tavasznapok, szentek." Így kezdte egyik költeményét Sértő Kálmán (1910–1941). Egy másik, Vidék című alkotásában pe­dig vadvirágok pásztorának vallotta magát. Szembeszegült az Idővel, a Villám és Nap fia volt. Szülőfaluja pedig a határfolyó-közeli kistelepülés: Bisse. E tájékra látogattunk a Závoczky Szabolcs irányította Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és az Estók János vezette Magyar Mezőgazdasági Múzeum közös kiállítása jóvoltából, Folyók ölelésében címmel, a Vajdahunyad-­várban. 
A tárlat központjában egy látványos dioráma hozza a fővárosba a déli terület zöldjét. Rétisas tárja szét szárnyait a kocsányos tölgy tetején, a fa tövében vörös róka settenkedik. Duna-völgyi csillagvirág bontogatja szép kék szirmait, s mocsári kockásliliom öltözik bíborba. Harang alakú virága a mulandóság pillanatát kongatja. Egy pocsolya mellett emlékezik arra, hogy 2016-ban Magyarországon elnyerte az Év vadvirága címet. Odébb szibériai nőszirommal néz farkasszemet egy gólya, közelükben fehér tündérrózsa virul. Távolabbról olyan, mint egy félbevágott húsvéti főtt tojás. Rémülten fordul el tőle a cigányréce. De jól érzi magát a vidra, a hód, a sün, a menyét, a mókus és a vadmacska is. Mint hal a vízben, vígan úszkál a sárgaréz fényű, zömök compó. 
Az üveg mögött a természetvédelmi őrök egyenruhája, szolgálati beosztásjelzései, régi és új felvarrói és jelvényei is láthatóak. Rajtuk a szakma és a rangerek címermadara, az égkék korongon szálló nagy kócsag. Munkaeszközeik és felszereléseik is helyet kaptak itt. Ahogy a tájvédelmi körzetek is bemutatkoznak a tárolókban. Az ártéri gazdálkodás múltja. Hiszen az itt élők „a természet erőforrásait tudatosan, fenntartható módon hasznosították” – ahogy a falra függesztett tájékoztató szöveg fogalmaz. Tudatosítja, hogy a gazdálkodás kiemelkedő területe a halászat, a halak feldolgozása és tartósítása volt. De voltak, akiknek nem fűlött a foga a becsületes munkához. Róluk szól a betyársarok. A pisztolyos, bő gatyás bábu kétcsövű, csappantyús, elöl töltős puskát tart a kezében, melyet előszeretettel használtak a zsiványok. 
Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár megnyitó beszédében elmondta, a tárlat célja sokrétűen bemutatni a Duna–Dráva Nemzeti Park természeti értékeit, egyediségét, különleges élővilágát. Áttekinteni azt, hogy az állami természetvédelem szakemberei mit tesznek ezen értékek megőrzéséért és fennmaradásáért. Elmondása szerint e nemzetipark-igazgatóság három látogatóközpontot, huszonhárom tanösvényt, hat barlangot, egy arborétumot, négy tematikus bemutatóhelyet és öt szálláshelyet működtet. Ezeket tavaly több mint száznegyvenezer regisztrált látogató kereste fel. 
Baranyai származású népi költőnk Orgonavirágzás című versével kezdtük utunkat. Zárjuk a Halastónál című művéből vett lírai részlettel: „Tükörponty, víz gyűrűzik, / Habokon suhan alkony el, / Nádbuzogányt szellő pelyhezi, / S egy cirmos daru énekel.” 
 

A Mező­gazdasági Múzeumban látható kiállítás betekintést nyújt a Duna–Dráva Nemzeti Park külnleges élővilágába