Természeti töprengések

Nemzetközi konferenciát tartottak az idegen honos inváziós fajokat érintő határellenőrzésekkel kapcsolatban az Európai Unió Tanácsának elnökségét adó Belgium szervezésében. Az összejövetelen a magyar agártárca is képviseltette magát 2024 tavaszán. Az idegen honos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló európai uniós rendelet 2015. év január 2-án lépett hatályba. Célja, hogy a tagállamok hatékonyabban tudjanak fellépni az inváziósan terjedő, nem őshonos állat- és növényfajok ellen. 
E találkozó fontos mérföldkőnek számít a szakemberek szerint, hiszen a határellenőrzésekkel kapcsolatban nem volt még ehhez hasonló esemény. Így az információcsere és a kapcsolatépítés nagymértékben növelheti a védekezés hatékonyságát. Egy olyan globális világban, amikor földrészünket nemcsak idegen állat- és növényfajok fenyegetik. Növekszik a bábeli zűrzavar is. 
Már a XIX. században tudatosította Kriesch János (1834–1888) biológus-zoológus, hogy az ember a természet része: szabályai alól nem vonhatja ki magát. Elsősorban biológiai lény, ezen semmi fajta ideológia nem változtathat. Pedig azóta nagyon erőre kaptak azok az eszmék, melyek tagadják ezt. A harmadik évezredben csúcsra járatják képzeteiket. Ez jutott eszembe Várkonyi Zsolt Moszkvatér.hu-n megjelent, Geno­cídium és biocídium című írása kapcsán. Szerinte: „Amennyiben az elővilág sokszínűsége és változatossága, vagyis a biodiverzitás önmagában és önmagáért való érték, tehát pozitív, jó és kívánatos jelenség, úgy hasonlóképpen kell megítélnünk az emberi sokszínűség, vagyis a humándiverzitás alapvetését.” Ennek élő példájaként a szentinel törzs esetét mutatja be. Az indiai kormány ugyanis 1956-ban törzsi rezervátumnak nyilvánította az általuk lakott szigeteket, amelyeket tilos megközelíteni. A bennszülöttek megőrizhetik ősi időkre emlékeztető kultúrájukat, azonosságukat, egyedülálló genetikájukat, valamint civilizációs örökségüket. 
Mondhatjuk, hogy ez jól illeszkedik a természetvédelem logikájába. Azért, mert a táj része maga az ember is. A környezet és a benne élők kölcsönösen formálták egymást testi-lelki értelemben egyaránt. A föld, a tér, a terület arculatát minden benne lakó együttesen alakítja. Egyediségük titka a natúra nagy rendszerének egyik lényegi eleme. 
Ekképpen a különbözőség: érték. Hiába népszerűsíti a nyugati média, reklámipar, filmgyártás és könyvtermelés az ellenkezőjét. Betör a nappaliba az egyneműsítés propagandája, a gendermozgalom tudománytalansága és a népzagyvalék Bábel. De – ahogy Orbán Viktor kormányfő fogalmazott nemrég egy brüsszeli dispután – „Magyarország nem akar kevert társadalmat, meg akarja védeni a határait”. 
Látszólag messze jutottunk az európai uniós tanácskozástól, mely az idegen honos inváziós fajokat érintő határellenőrzésekkel foglalkozott. Valójában a természet védelmének magasabb vonatkoztatási pontjára hágtunk. Innen széttekintve látható: megóvandó európai „szentinelekért” nem szerveznének megbeszélést e tárgyban.