Béka a hegyen

Sinka István (1897–1969) a XX. századi népi irodalom klasszikusa. Denevérek honfoglalása című, 1941-es eposzában egy rút, galád béka elvágyik a mocsárból. „Magos világba” tör, madarak és virágok harmatos honába. „Hiába zengték a szelek, / hogy a hegy, az birodalom, / s odamenni buzdúlással / békának menni nem lehet.” Idegenbe indul, nekivágva a távoli napfényes szirteknek. „Ölnyire nyillott ki hideg szája / s réz volt a körme, / úszóhártyája varas bőr…” Fent aztán a messziről jöttek kevélységével fölényeskedik. Nagyravágyásában a bennszülöttek fölé kerekedik. Ottléte csak ellentétet szül, galibát okoz. 
Persze a valóságban a hüllők sem gonoszok, s nem a maguk jószántából küzdik le a tágas teret. Akarva-akaratlan az emberek tépázzák a Földet és okozzák maguknak a bajt. Eltűnnek a természetes válaszfalak, a különállóság értékével bíró életterek, elmosódnak a határok. Elkenődnek a létezés éles körvonalai. A zagyva keveredés vesztese: a biológiai sokszínűség. A mindegyre tompább kontúrok szürkébb és szürkébb árnyalatba hajlanak. Van olyan regula, mely ez ellen küzd. 
Ilyen az Európai Parlament és Tanács idegen honos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló rendelete és végrehajtási jegyzéke. Számba veszi az EU számára veszélyes idegen honos inváziós fajokat. A róluk szóló lista legutóbb 2022-ben bővült. Ez a három faj a dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis), az úszó kagylótutaj (Pistia stratiotes) és az atlanti fogasponty (Fundulus heteroclitus). Ezekkel szemben a korlátozások és tilalmak nem léptek akkor azonnal életbe, ám 2024. augusztus elsejétől kezdve már e fajokra is vonatkoznak a tilalmak. 
Így e hazánkban is közvetlenül alkalmazandó szabályozás értelmében a listára került fajokat tilos behozni az EU területére, tartani, tenyészteni, az unióba, unióból vagy az unión belül hurcolni, kivéve a faj kiirtása céljából használt létesítményekbe történő szállítást. Nem lehet forgalomba hozni, felhasználni vagy azokkal kereskedni. Nem szabad szaporítás, nevelés vagy termesztés céljára engedélyezni és a környezetbe kibocsátani. 
A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegen honos inváziós fajok nem szándékos behurcolásának vagy terjedésének megelőzése érdekében. A súlyos gondatlanságból eredő nem szándékos behurcolást vagy terjedést is meggátolva. 
Mindennek megvan a maga helye – szokták mondani. Az oda nem illőre gondolnak ilyenkor az emberek. És rendjén való, ha e népi bölcsesség a józan ésszel párosul. Pláne az európai uniós döntéshozók körében. Biológiai sokféleségünk és természeti örökségünk megőrzése ugyanis közös európai cél és kiemelten fontos nemzeti érdek. Földrészünk, s benne hazánk zöld jegyeit óvnunk kell. Hiszen az idegen beáramlás bajt hoz az őshonos fajokra. Flóránkra, fau­nánkra: környezetünkre. Ezáltal ránk is. Térnyerésük olykor puszta létében fenyegeti kontinensünk jellegzetes élővilágát, egyediségét.