Fontos döntés született 1934-ben

Legutóbbi lapszámunkban természetvédelmünk száz évvel ezelőtti, 1924-es helyzetét vizsgáltuk. Időutazásunk most kilencven évvel röpít minket a múltba, 1934-be. A biológus Entz Géza (1875–1943) ebben az esztendőben összegezte a Magyar Biológiai Kutatóintézet tevékenységét. A Mathematikai és Természettudományi Értesítő 51. kötetében tudatta a tudományos közvéleménnyel: faunánk és flóránk egyes csoportjai megfogyatkoztak. Hangsúlyozta, hogy a mocsarak lecsapolása következtében a sokszínű madárélet eltűnt vagy eltűnőben van, s ez utóbbira a kócsagot hozta fel példaként. 
Ahogy Dornyay Béla (1887–1965) helytörténész-muzeológus is A Kisbalaton összezsugorodása című művében e probléma okait keresve propagálta a kócsagvédők tervét. Azt, hogy legalább egy 500 hektáros területen a magyar tenger délnyugati sarkában oltalmazott rezervátum jöjjön létre. Vagy, ahogy fogalmazott: „az első magyar természetvédelmi park”. Bár ez még sokáig vágyálom maradt, tény, hogy a Kis-Balatonnál ekkor már tizenkét éve szolgálatban állott az első magyar ranger: a vörsi Gulyás József (1872–1954). 
Tavasszal háromtagú társaság érkezett ide. A madártani intézet munkatársaként itt dolgozó Warga Kálmán (1881–1971) ornitológus járta velük körbe a kócsagok hajlékát. Míg az adjunktus a fiókákat gyűrűzte, a kékvérű vendégek filmfelvételeket készítettek. Egyikük nyilatkozott a Magyarország című lap április ötödikén megjelent számában az első magyar természetvédelmi őrről és az általa óvott gémekről: „Gulyás bácsi, az őr ismeri valamennyit, akárcsak a pásztor a juhait.” Lencsevégre kapták az etetést is: „Begyük teli volt apró halakkal, békákkal, nagyobb vízi­bogarakkal, melyeket egyórás portyázásuk alatt gyűjtöttek. A fiókák hosszú csőrük­kel belenyúltak a szülők torkába, úgy szedték ki a kincseket…” 
A VIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus Oxfordban ülésezett július első hetében. Itt olvasták fel – távollétében – Warga Kálmán előadását. A hallgatóság tudomást szerezhetett Gulyás József 1922 óta tartó kócsagőri munkásságáról, arról, hogy az állomány a telep őrzése és védelme dacára eleinte stagnált, sőt később fogyásnak is indult. 
A magyar kormány földmívelésügyi minisztere október 22-én Keszthelyen járt. Kállay Miklós (1887–1967) megemlítette, hogy a Kis-Balatont „fenntartott területté” sze­retné minősíttetni, hogy madárvilágát meg lehessen menteni. Eme terv ugyan hamvába holt, de év végén a parlamentben végre zöld utat kapott az erdőkről és a természetvédelemről szóló javaslat ügye. Gömbös Gyula (1886–1936) miniszterelnök reformkorszakot hirdetett, tetteket ígért. Hivatali idejében meg is született az első általános természetvédelmi szabályozás. Képviselőházi előadója az országgyűlés 1934. november 20-i ülésén elmondta, hogy a természetvédelem új fogalom a magyar törvényalkotásban. Így is volt. Ezért is volt korszakos jelentőségű esemény, mikor november 30-án elfogadta a javaslatot a képviselőház. 
 

A korabeli Magyaror­szág című lapban így említették a gémeket óvó rangert: „Gulyás bácsi, az őr ismeri valamennyit, akárcsak a pásztor a juhait”