Rúnákba rótt rege

A valóság mintázata: az alkotó ember műve. A teremtő zsenit pedig a lényeglátók ösztönzik. Ilyen serkentő alakja volt egykori államvezetésünknek gróf Csáky Albin (1841–1912). Miniszterként megadta a kezdő lökést a magyar madártani központ megalapításához. Huszonkilenc évvel később ez az intézet állította szolgálatba első természetvédelmi őrünket a Kis-Balatonnál. A nemesi család leszármazottja ugyan 1922-ben már egy évtizede nem élt, ám jóvoltából – posztumusz érdemeként – új szakma sarjadt hazánkban. A szarvasi kastélya pedig jelképes módon a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság otthona lett. Így ível zöld múltunk a XIX. századtól a harmadik évezredig. Az ornitológiá­tól a cselekvő madárvédelmen át az állami természetvédelemig hajdani vallás- és közoktatásügyi tárcavezetőnk kezdeményezőkészsége által. 

Kezdjük az elején. Először az osztrák-magyar trónörökös, Rudolf pártfogásával ült össze 1881-ben Bécsben az első nemzetközi madártani kongresszus. A másodiknak már Budapest adott otthont. Nagy sikere volt szakmai berkekben. Itthoni ornitológusszervezetünk már szárnyra kelt, a madártani kongresszus irodájának bútorai megmaradtak. Ezekben továbblépési lehetőséget látva, 1893-ban gróf Csáky Albin kultuszminiszter megbízta a nagy természettudós Herman Ottót (1835–1914), hogy terjesszen be javaslatot a Magyar Ornithológiai Központ létrehozására. Így is történt. Aztán az elképzelés még abban az esztendőben megvalósult, a Magyar Nemzeti Múzeum keretében. 

Csáky Albin zöld örökségének természetvédelmünk első hazai fészkét, a madártani intézetet és jogutódait tartjuk, s az arisztokrata egykori földjén működő népszerű állatparkot. S persze hajdani kastélyában otthonra lelt nemzetipark-igazgatóságot. „A kastélyt 1908-ban építtette a terület tulajdonosa, Bolza Anna és házastársa, Csáky Albin neoklasszicista, késő barokk stílusban. (…) Az Anna-liget a régi tulajdonosai idején sem kizárólag a grófi családok üdülését, pihenését szolgálta. A parkot közösségi események, majálisok céljaira használták” – olvasható a Tirják László nemzetipark-igazgató által társszerzőként jegyzett Történelmi séta a szarvasi Anna-ligetben című, 2019-ben megjelent kötetben. Ahogy találóan írja a könyv, eredeti gazdái idején egyfajta „közjóléti színtér” működött a fák árnyékában. 

Hiszen birtokosai hittek a közösség erejében és értékében. A politikust imigyen jellemzi az előbb már idézett, Szarvason megjelent munka: „Nagy szerepet vállalt a magyarosodás előmozdításában is. Neki köszönhető a szepességi első magyar óvoda létrehozása.(…) Úgy tűnik, igazi társra lelt. Felesége olyan művet fordított németből magyarra, mely a natúra törzsi misztikumát zengte, wagneri dallamokra. Felix Dahn (1834–1912) műve ugyanis megszemélyesíti a természeti erőket. Az „Odin vigasza” az északi népek szellemiségében gyökerezik. Rúnákba rótt rege. A pogány főistent úgy beszélteti a szerző, hogy akár a terepruhás rangerek jelmondata is lehetne: „Küzdeni, jutalom reménye és halál félelme nélkül, ez hősökhöz méltó sors.”