Kora őszi rekordmelegben kelünk útra. Nyárias verőfény izzasztja a tájat. Égi vándorokat fürkészünk. Útitársam Bankovics Attila ornitológus. A nagyközönség a Madarak 3. című Búvár Zsebkönyv szerzőjeként, a szakma pedig a Magyar Madártani Intézet volt igazgatójaként ismeri. A somogyi Nagyberekbe tartunk. Délre a magyar tenger smaragdjától. Itt aztán ricsajozó tollasok csalnak lépre, azazhogy lápra minket. Csapdába ejtő szépségüktől nem szabadulhatunk egyhamar. A mocsár zöld értékeit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vette szárnyai alá, még a XX. században.
A Berek Világa Látogatóközpontnál téblábolunk éppen. Az épület előtt megállunk. Egy gyurgyalag prürr-prürr hangja hallik, vonulás előtti gyülekezetben verődött össze kis csőrös társaival. Villanyvezetéken ücsörög mind. És hát kékeszöldben, gesztenyebarnában, aranysárgában és feketében tarkállik a csapat. Rendszeresen fészkelnek hazánkban. Ügyes rovarínyencek, röptében kapják el a hatlábúakat.
Bent a kiállítást nézzük. S a szakemberrel együtt olvassuk a kihelyezett tájékoztatót: „Bonni Egyezmény – CMS (1979). Célja a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelme érdekében – azok teljes vonulási intézkedésének megteremtése.”
– A madártani intézet vezetőjeként részt vettem a szakmai előkészítésben. Ehhez a kontraktushoz 1983-ban csatlakozott hazánk, s ezután, 1985-ben lettem az egyezmény tudományos tanácsának tagja. Azóta is a grémiumban vagyok – osztja meg velünk a neves természetvédő.
A nemzeti parki intézmény izgalmas és korszerű kiállítással várja látogatóit. Falán fénykép. Kidomborítja a nagykócsag finom vonalait. E nemes gém a terület határát jelző táblán is ott fehérlik, hiszen az állami természetvédelem címermadara. A nagy kócsag terjeszkedése (Casmerodius albus) Magyarországon című, 1986-os dolgozat társszerzőjeként a szakember így fogalmazta meg e vidék jelentőségét: „A hazai kócsagállomány ügye és a magyar madártani kutatás mindig szoros kapcsolatban volt, hiszen a dunántúli fészkelőhelyek — Kis-Balaton, Nagyberek, Velencei-tó — a madártani intézet alkalmazottainak kiemelt megfigyelési területei voltak. Mivel Nyugat-Európában e faj már nem fészkel, a külföldi ornitológia is élénken érdeklődött a magyarországi kócsagok helyzete iránt.”
Indulunk is tovább, hiszen barkóscinege csengő hívóhangja zeng a nádasból. Jelzi a párjának, hol is leledzik éppen. Szereti az effajta helyeket, télen a nád magját fogyasztja serényen. Békanyálas nyílt tószélen sötét színben pompázó vízityúk úszkál. Fehér faroktolla messziről is elárulja kilétét. Nád tetején acsa ül a hajladozó sás között. Jégmadár röppen. Majd kis kárókatona repül át fölöttünk. Ritkább látvány, mint rokona, a nagy kormorán.
Odébb guvat szól, mintha nyúznák – mondom túránk harmadik résztvevőjéhez fordulva. Erdős Sarolta, a nemzeti park tájegységvezetője szerint nem ideges a szárnyas hangoskodó, csak jöttünket hallva jelzi, hogy ez már az ő otthona. És nem veszi jó néven hívatlan látogatásunkat.
A 2022-ben nyílt Berek Világa Látogatóközpont remek lehetőséget kínál a vizes élőhelyek világának bemutatására és megismerésére
