Jókai Mór szép kertjében

Hogyan kell a földet megcsinálni: azt én a svábhegyi telkemen megmutattam. Az egy elhagyott kőbánya volt, melyben mély gödrök váltogatták egymást roppant agyaghalmokkal, szakadékos meredélyekkel, s ahol a sivány talaj nem fizette vissza a belevetett magot. És most ebben az elátkozott talajban óriási gyümölcsfák diszlenek, a mik minden évben gazdag terméssel fizetnek” – idézi Jókai Mór (1825–1904) Kertészgazdászati jegyzetek című 1893-as könyvecskéjét Rácz András. A természetvédelemért felelős államtitkár A Kadarka Kör által szervezett szüretnek a nagy író hajdani birtoka, a Selmeczi-Kovács Ádám vezette Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság székhelyének ad otthont. 
Innen fentről megejtően szép a látkép. Előttünk hever a magyar főváros. Az újra feltámasztott Jókai-szőlő nyolc oltványánál nézünk szerteszét. A nagy író hetvenötödik születésnapja alkalmából, 1900-ban nevezte el e fajtát Jókai-saszlának nemesítője, Mathiász József (1852–?). Aki a híres szőlész, Mathiász János (1838–1921) édestestvére volt. Tőkéi fennmaradtak a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, így kerültek ide a közelmúltban, az Agrárminiszté­rium és előbb említett kecskeméti háttérintézménye közreműködésével. 
Közben magyar, német és szerb népviseletbe bújt néptáncosok, hagyományőrzők örökítik át közös múltunkat a jelennek. Mosolygós lányok tapodják a szőlőt, míg a színpadon éneklők derítik jó kedvre a borbarát hallgatóságot. Felcsendülnek az itt élő közép-európai népek nemzeti dallamai. A nézősereg a XIX. század legendás prózaírójának pincéje felé tekint, hiszen ez még ma is áll. A művész otthonát már hiába keresnénk. Helyén újabb épület magasodik, mely jó ideje a nemzeti park székhelye. 
Rácz András emlékezteti a közönségét, hogy Jókai Mór félszáz éven át tartó építőmunkáját a mai szakemberek bányarekultivációnak, tájrehabilitációnak és élőhely-rekonstrukciónak neveznék, hiszen nem érintetlen területet rombolt szét, hanem elhagyatott bányagödörben látott munkához. A nemzeti park területén zajló projektek fontos szerepet játszanak az élőhelyek megőrzésében, ugyanakkor lehetőséget teremtenek arra, hogy a látogatók minél közelebb kerüljenek a természethez. A Jókai-kerthez tartozó Steindl-villában a következő évi szüreten már egy újabb látogatóközpont lesz megtekinthető. A nemzeti park vezetője hozzátette, hogy Madárország című kiállításuk az égi vándorok életét állítja majd a középpontba. Megszépül és új hivatást nyer az immár száznyolcvan esztendős, patinás műemlék épület. 
A hegyoldalban állunk, a mindegyre fogyatkozó fürtök között. Már tájékoztató táblák is segítenek az eligazodásban. Jobbra, a Steindl-villa is szebben meredezik bele az őszbe, mint tavaly ilyenkor. Épül, szépül Buda zöldjében. Ahogy e rög hajdani gazdája írta fentebb már említett művében: „Aztán utoljára is, a ki ur, nemcsak a pokolban is ur, hanem a szőlőben is ur!” 
 

Rácz András államtitkár a Bronner­straube és a Chasselas Duhamel keresztezéséből nemesített Jókai-saszla­tőkék előtt