Nomádként a pusztában

Nobel-díjas tudósnő, szakminiszter, nemzeti park igazgató-helyettes és számos neves szakember lett azokból, akik együtt sátrat vertek. Mi a közös bennük? Az, hogy szenvedélyük: a natúra. Törvényei, jelenségei és feltáratlan titkai. Pártfogójuk és mesterük pedig Tóth Albert volt, a neves biológus, tájökológus szakíró. Fél évszázados fennállását ünnepelte Kisújszálláson a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor (HTVKT). Az Alföldkutatásért Alapítvány, az Agrárminisztérium és a HTVKT közös rendezvényén felidézték Karikó Katalin diákkori részvételét is a terepmunka irányításában.

A volt vidékfejlesztési, földművelésügyi tárcavezető pedig személyesen is megtisztelte az eseményt. Fazekas Sándor kormánybiztos, országgyűlési képviselő Tóth Albert szervezőképességét méltatta. Elmondása szerint mentoruk világnézetüket, világlátásunkat is befolyásolta. A politikus 1979-ben középiskolásként vett részt a közös terepi munkában. Kapocsi István a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság második embere fiatalként sokszor megfordult a közös túrákon. Erre visszatekintve hangsúlyozta a természetvédelmi gondolat jelentőségét. Hiszen zöld környezetünket sosemvolt veszélyek fenyegetik.

A rendezvény doyenje az idős Tóth Albert volt. Ezért érdemes felidézni pályája főbb állomásait. Földrajz-biológia szakos diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett. Három évtizeden keresztül egykori iskolájában, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított, a mezőtúri GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar főiskolai tanáraként tevékenykedett. A Szolnoki Főiskola professzor emirátusa.

Fia, Tóth Csaba Albert tábortörténeti áttekintésre vállalkozott. Ennek keretében tudatta a hallgatósággal: minden úgy kezdődött, hogy a kisújszállási gimnázium biológia szakköre a frissen megalakult nemzeti park egyik munkatársát meghívta előadást tartani. Ez a rendezvény fejlődött táborrá 1975-ben, az Ohati erdőben. Első alkalommal még tervszerű kutatómunka nem folyt. Aztán megváltozott a tábor célja. Kutatócsoportok alakultak, minősített kutatók irányításával, eredményeiket pedig nyilvánosság elé tárták.

Csányi Béla nyugdíjas hidrobiológus kutató a Hortobágyi vízterek makrogerinctelen élőlény-együtteseiről szólt. A Hortobágyi csatornának három évtizede még gazdag volt a faunája, ám ez mára elszegényedett. Az invazív idegenhonos fajú kínai tavikagylók sajnos jól érzik magukat nálunk. A tiszta víz helyét sok helyütt átvette a békalencse. Arra int, hogy a vizek mennyiségének egykori csökkenése és az elmúlt évek aszályos időszakai miatti szárazodás a táj további átalakulásához, kiszáradásához vezethet.

A szó elszáll, az írás marad. Ezért hát az itt hangzott előadásokat vaskos kötetben jelentette meg az Alföldkutatásért Alapítván, az Agrárminsztérium Dukát Zsófia vezette Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya támogatásával. Tóth Csaba Albert szerkesztésében. Tudományos tevékenységük mellett az élmények vidám pillanatait is megörökítve. Okulásul a mának, bízva a jövő idők figyelmében.

Vass Krisztián