Képeslap keletről

„Magyar Út”. A népi írók mozgalmának hetilapjaként jelent meg a Horthy-rendszerben. Neve sokatmondóan mutatta világnézeti irányát. Az önálló, nemzeti Magyarország iránti alkotói vágyat. Kezemben tartom 1935 május idusán megjelent számát. Benne Luby Margit néprajzkutató írásával. Címe: „A Szatmármegyei parasztság hitélete.” Ebből idézek: „A tunyogi Szabó Pál mindig azt mondta: Nincs Isten, csak természet van. Például: Ó, de szép búzát adtál természet!” Ritka volt az ilyen beszéd. Erről ezt olvashatjuk: „A hitélet előbbrevaló a nép előtt, mint a tudomány. A papja is előbbrevaló a tanítójánál és szívesebben áldoz templomra, főként toronyra, mint iskolára. Különösen restelleni való a fatorony! Ettől úgy igyekszik minden falu szabadulni, mint valami szégyentől.” Pedig ami megmaradt, szép fazsindelyes emléke e vidék múltjának.

Meg is látogatunk néhányat. Hiszen itt állunk Tákos református templomában. Errefelé mezítlábas Notre Dame-ként emlegetik. Sárból és fából készült paticsfala, malomkőre épült szószéke és Asztalos Lándor Ferenc asztalosmester kimagasló művészi színvonalon készült kazettás mennyezete és faragott padozata még az ezredforduló árvízét is túlélte. Noha utcák tűntek el, a XVIII. századi istenháza állta a sarat. A faragott, festett turulmadárral, a magyarság legősibb jelképével.

A Csaroda-patak árterében állok. Takaros utca kanyarog előttem. Alkonyi félsötétben keresem a csobogó víz hangjának forrását. A kertek alatt járok. Rálelek. Mélykékbe veszik a sárga, feketébe merül a halk susogás. Ahogy erejét végképp elveszti a Nap, a határból visszatérek a faluba. Régi, fehérre meszelt parasztház előtt lépek a csarodai református templom kertjébe. Előttem magasodik Magyarország egyik legismertebb középkori eredetű falusi istenháza: az Árpád-kori templomok mintapéldája. Falát 1642-ben hímzésre emlékeztető virágos-leveles népi motívumokkal díszítették. Kék-vörösben pompázik a megidézett természet. De úgy tartják, hogy az 1600-as években minden falfelületét magyaros motívumokkal, szívvirággal, levélcsokorral és nefelejccsel ékesíthették. Bizonyítva a föld és ott élők örök összetartozását. A népekre tagolt emberiség is természet része. S minden fajtának saját otthona, abban honos saját ornamentikája van.

Kölcse református templomában szakemberek dolgoznak. Az állványzat sokat sejtet, de keveset láttat. Létrázás, fölmászok a kazettás mennyezetig. Feliratai alatt az korábbi szöveg betűit is felfedezhetőek. A Kölcsey család címere körüli 1894-es évszámot is egy régebbi évszámra festették. Titkok rejteznek itt. Zöld értékeink pedig a túristvándi Rókás-legelőn őrzik natúránk rejtélyeit. Hazánk egyik legnagyobb fáslegelőjén. Évszázados kocsányos tölgyei és vadkörtéi hatalmas lombkoronával bírnak. Nemzeti parki területként az állami természetvédelem óvja. Tovább megyünk.

Tivadar. E község a nagy sodrású víz a folyó kanyarulatában fekszik. A hídról sok fénykép készült már tiszavirágzás idején. Most tél van. Ártéri hétvégi házak kucorognak a parton. Betonlábakon állva várják a tavaszt.