Kaán Károly Kisapátiban

A „bazaltoszlop sorozatával remekbe teremtett Szentgyörgy-hegy” bájairól vallott főművében Kaán Károly (1867–1940). A zöld hivatás hazai guruja 1931-ben adta hívei kezébe a magyar természetvédelem védáját. Természetvédelem és természeti értékek című könyvében megállapította, hogy „a más szemszögből való vizs­­gá­lódással tudományosan búvárkodó és kétségkívül nagy világot, sok szép hegyformációt látott külföldi és magyar geológusok egyaránt nagy elragadtatással írnak a Ba­­latonvidék hegyalakulatainak tájképi szépségeiről”. 

Az ő nevét viseli a megújult, tavaly átadott patinás kulcsosház. Szelleme nemrég a művelődési ház termeit is belengte. A Komplex ökoturisztikai fejlesztés a Szent György-hegyen és térségében című projekt nyitórendezvényén jártunk ugyanis. Ez, mint Toldy Attila pályázatkezelő szavaiból kiderült, három elemből áll, egyrészt pihenőpontokat alakítanak ki kerékpáros és gyalogos turistáknak, emellett épül egy fémszerkezetű lépcső a bazaltorgonákhoz, továbbá interaktív elemeket is megvalósítanak. Bende Zsolt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság direktora szerint e fejlesztés felteszi a térséget a turizmus európai térképére. 

A természetvédelemért felelős államtitkár e tájék zöld jelentőségét méltatta. Rácz András elmondása szerint az elmúlt években számos jelentős beruházás valósult meg a térségben. Tihanyban létrejött a Levendulaház, Bakonybélben a Pannon Csillagda, a Kis-Balatonon látogatóközpont épült, Fonyódon pedig nemrég adták át a Berek Világa Látogatóközpontot. Emellett megújult több kisebb létesítmény is, például a Hegyestű Geológiai­ Bemutatóhely és a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum. A Szent György-hegyi projekt újabb mérföldkövet jelent ebben a sorban. Az állami vezető külön kiemelte, hogy a beruházások nemcsak turisztikai szempontból jelentősek, hanem hozzájárulnak a természeti környezet állapotának javításához is. 

Várhatóan a 2027-es év végére fejeződnek be a munkálatok. A hegytetőre tervezett panorámapont kialakítása is. Apropó, hegytető. Valósággal csalogatja az embert feljebb és feljebb. Kollégáimmal hallgatunk a vulkáni nyelv hívó szavára. Kanyargós út vezet Ify Lajos (1893–1967) nyugalmazott fonyódi plébános egykori menedékéhez. Az ötágú csillag perzselő, vörös izzása űzte őt ide. Az enyészeté már a saját erejéből épített kolostorkápolna. „Emmaus”, hirdeti a rozsdásodó felirat. E falunév a Bibliára utal, ahol két tanítványa felismerte a feltámadt Jézust. Omladékok között vadnyomok, fák, bokrok jelzik a természet visszatértét. A múlt félig ledőlt homlokzata üzen: „Remete-lak”. Holt magány, porba hullott fémkereszt. Elhallgatott a harmónium. Billentyűit­ kacatként veri a tél végi eső. Mécs László (1895–1978) barátja volt. Lelki társának, a neves papköltőnek Leány a hegyen című versét idézem végezetül: „Valami baj van! Férfi lábam / lerokkant tán az életlázban: / lassan megyen, / virágot nyom szét mázsás léptem / a vén ­hegyen…”