Ház a táj közepén

Vegye elő! Mármint a pénztárcáját. Ott lapul egy kékhasú. Az előlapra Mátyás király portréját nyomtatták. Fordítsa meg! A visegrádi Hercules-kút látható a papírpénzen. A nagy uralkodó, a hollós Hunyadi reneszánsz palotájának éke. Tardosi márványból, azaz vörös mészkőből faragta a mester. Wass Alberttől tudjuk, „a víz elfut, a kő marad”. Így van ez. És nem csak a szó átvitt értelmében. A „márványt” ma is bányásszák a településen. Magyar tulajdon, gazdája kis magánmúzeummal emlékezik az itt dolgozók szorgosan kemény mindennapjaira. 

Első programunk a településen tartott projektindítón. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság észak-nyugati részén, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet központjában, Tardoson ugyanis egyedülálló fejlesztés kezdődik. Nemcsak a természetvédelmi őrszolgálat új bázisa jön létre, hanem a fenntartható fejlődés, a közösségi összefogás és a környezeti nevelés szimbóluma is – közölte a nyilvánossággal Rácz András, az Agrárminisztérium államtitkára. Jura Ház. Ez lesz a neve az új létesítménynek, mely a tájegység mértani közepén terül el. Arra a kétszázmillió évvel ezelőtti földtörténeti időre utal, mely a márványhoz hasonlatos követ szülte. A természetvédelemért felelős államtitkár szerint a társadalmi érdeklődés zöld irányba fokozódik. 

E beruházás tovább erősíti a természetvédelmi őrök munkáját. Ők látják el a védett területek mindennapi felügyeletét, gondoskodnak az élőhelyek állapotmegőrzéséről, a fajvédelemről, valamint a jogsértő tevékenységek megelőzéséről és felgöngyölítéséről. Reszortjuk a természetvédelmi kezelések koordinálása, a monitoringtevékenységek végzése, valamint a környezeti nevelés és a lakosság tájékoztatása is. A zöld egyenruhások biztosítják a térség természeti értékeinek fennmaradását. E fejlesztés éppen ezért nagy jelentőségű. Az új központ a rangerek számára korszerű infrastruktúrát teremt, de otthont nyújt szakmai együttműködésekre és kutatásokra is. Környezeti nevelési és ökoturisztikai programok szervezésére is. 

Az első természetvédelmi őrt, Gulyás Józsefet a mai Agrárminisztérium jogelődje foglalkoztatta a Kis-Balatonnál, a negyedik, Müller István pedig a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén szolgált. Utódaik már országos hálózatban dolgoznak természeti javaink megóvásáért. Hatvanöt településsel bír a régió, mondja Selmeczi-Kovács Ádám, a nemzeti park igazgatója. Vele tartunk a helyszínre. Az út mentén horgásztavacskát rejt a liget. Ez a Bikol-pataki tározó. A közelében falatozók várják a pihenni vágyó idetérőket, és a jelenlegi Tardosi Őr- és Kutatóház szerény kis kuckója. Ám rövidesen az új épülettel a fegyveres testület lehetőségei tovább gyarapodnak majd. Hivatásukhoz méltó, sziklára tekintő helyre költözhetnek. 

Nézem a völgyet. Gyermely alant, református templomtornya ezüstösen csillog. Régi kőkerítések tömbjei mögött csinos porták szaladnak el mellettünk álmosító tavaszi langymelegben. Csend van. A háztetők fölött, a hegység peremén alussza örök álmát Csokonai Vitéz Mihály hajdani szerelme, Vajda Julianna. A költő ­Lillája.