Ballagó Boronka

Nagybajom kisváros. Félútra Somogy balatoni feje búbjától, s Dráva menti sarkától. Ahol a vármegye zöld szíve dobban. Utcafrontos polgárházacskák lánca csinos főtérbe torkollik. Címeralakja 1702 óta a bíbic, a hajdani vízbő környezet ingoványainak költöző madara. Fölöttünk már barna kánya terjeszti szét szárnyait a határban. A változó éghajlat, s a szocialista beavatkozás nyomán is csak egyre apadt a kék fluidum. 

Erről a bajról beszélt városházi előadásában Nyemcsok Tamás, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője. A településen tartott vizes projektnyitón azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy javítani szeretnék területeink ökológiai állapotát és megőrizni, illetve növelni a jellegzetes vizes és vízi élőhelyek kiterjedését, az erdei élőhelyek vízellátását. Az a cél, hogy a talajvízszint emelésével és a csapadékvizek visszatartásával javuljon a nemzeti park kezelésében lévő gyepterületek ökológiai állapota. Az, hogy visszaálljon a kékperjés láprétekre jellemző fajösszetétel. Az, hogy tovább növekedjen a társuláshoz köthető védett növényfajok állománya. Emellett az is, hogy az őshonos erdőtársulások biztosítsanak állandó és megbízható fészkelőhelyet sok értékes madárfajnak. Mindezek hozzájárulnak az idegen honos, inváziós növényfajok visszaszorításához is. Ez pedig alapvető fontosságú ügy, hiszen korunk nagy átka, hogy elmosódnak a határok. E bábeli zagyvalékvilág: természetellenes. 

Nagy romboló hatása van a víznek e területen, aztán gyorsan el is folyik – magyarázta. A terv megvalósulása révén a vízvisszatartást is növelik és az árvizek hatását is mérséklik majd. Lápok helyreállítását is elhatározták, erről már Rácz András szólott a megjelentekhez. A rendezvényen Móring József Attila, a térség országgyűlési képviselője is a pulpitusra lépett. Az elmúlt évtizedekben sokat tett szűkebb pátriája érdekében. Nyilván ennek is köszönhető, hogy egy ideje már a Dél-dunántúli Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztosaként is működik. Beszédében a természetvédelem, s a helyi beruházás kiemelt regio­nális jelentőségét méltatta, s tudatta közönségével, hogy 2029-re fejeződnek be a munkálatok a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság eme északi szegletében. 

Azon a vidéken, abban a városban, ahol Virág Benedek (1754–1830) történetíró gyermekéveit töltötte. A nagy költő, műfordító szokta mondogatni tisztelőinek: „Születtem, szerettem hazámat, s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is így, tanítsátok utódaitokat, s ha ezek is így tesznek, akkor Magyarország boldog lesz." Sírfeliratára ezt vésték. De lehetne a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetért indított korszerű helyreállítási erőfeszítések mottója is. Erre gondolok a település közeli tó partján, patak mentén bejárt előmunkálatok láttán. 

A Boronka nem siet. Lassan csorogva kivárta a vörös természetátalakítás végét. Most a zöld állami intézményrendszeren a sor, hogy új életet leheljen a tájba. Hogy „bajom”, azaz gazdag legyen az embert körülölelő világ. És ezáltal az itt élő nép is.