Madárországtól a szikesekig

Megszeppent gatyáskuvik bámul a vitrin mögött. Sárga kis begyét dülleszti a faágba kapaszkodó csíz. Szinte elveszik a fakó keselyű közelében. Itt, „Madárországban”. Hiszen új kulturális és környezeti nevelési színtér született a szépen felújított budai Steindl-villában. Természetismereti kiállítás, foglalkoztató- és előadóterem várja látogatóit. Ez alkalommal a fővárosban kalandozunk, hiszen két zöldben játszó értéktárral gyarapodott a főváros programkínálata. Kapaszkodjunk is fel a hegyre. A panoráma lenyűgöző. A Jókai-kertben tűzbogár rohan. Előttünk a Citadella, azon túl Budapest terpeszkedik tovább. Balra az Erzsébet híd íve fehérlik bele a Dunába. Ebbe a környezetbe simul bele a méltó köntöst kapott spalettás épület tömbje. Benne az ég vándoraira és az európai uniós jelentőséggel bíró, Natura 2000 hálózatba tartozó természetvédelmi területekre tekintő tárlattal. Tavaly tavasszal még konténerek rejtették a beltér látványosságait, melyeket Selmeczi-Kovács Ádám mutatott ottjártamkor. Azóta a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője és kollégái, a fejlesztés kivitelezői elvégezték feladatukat. Kellemes meglepetésként ér a természetvédelmünk történetéről készült falra függesztett képregény. Rácz András szakállamtitkár hívja fel rá a figyelmemet. Feltűnik Herman Ottó szakállas alakja, s a madárvéfő Vönöczky-Schenk Jakabbal a Kis-Balatonon csónakázó Gulyás József kócsagőr. Ükapám, az első magyar természetvédelmi őr. A Garamond Kft. grafikusa, Molnár Zoltán jóvoltából. 

A nagy íróklasszikus Jókai Mór hajdani – ma történelmi kertként természetvédelmi oltalom alatt álló – gyümölcsöskertje is megújult. A kert flórája a vidékre jellemző lágy- és fásszárú növényekkel gazdagodott. Méltó a nemzeti park itt működő központjához. Ahogy az Estók János vezette Magyar Mezőgazdasági Múzeum­ és Könyvtár új időszaki kiállítása is méltó az állami zöldhivatáshoz. Címe: A homok és a szik birodalma. A Kiskunsági Nemzeti Park alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli ezzel a szakma. Nézzünk szét. Helyet kapott a bugaci pásztorok bő inges, gatyás hétköznapi viselete. Kunkalapostól, mellényestől, csizmástól. De bicskatartó, pipa, kulacs és dohányzacskó is megidézi a múltat, a tárgyba formált életmódot. 

Felvillannak az elmúlt fél évszázad eseményei és eredményei, így a rákosi vipera védelme a Kiskunságban. Ennek köszönhető, hogy megmenekült a hazai állomány. A tájékoztató szövegben olvasható, hogy az elmúlt években sor került a korábban kiszántott élőhelyek egy részének visszagyepesítésére is. 

A Vajdahunyad-várból egyenesen a Turjánvidékbe repít minket a képzelet. A Kolon-tó környékére. Oda, ahol mindig fontos volt az ott élők számára a vízből vett betevő, s a természet adománya, a nád. És a szépség is ott zöldell, ott sárgállik Schneider Viktor homoki nősziromról készült fényképén. Ürge figyel, kék vércsepár ül az ágon. Preparátum, házi vízibivaly koponyája, darázskő. Azaz réti mészkő. S az utóbbiról szóló, Karáth Imre rendezte film is színesíti a látványvilágot, maradandó élményt nyújtva az érdeklődőknek.