Puszták, rétek, ligetek

Különös, beszélő állatok és érdekes növények lakják a világ talán egyik legszebb, a hazánkban másodikként, 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Parkot. Akár ősz van, akár tavasz, nyár vagy tél, a kiskunsági puszták, rétek és ligetek lakói számára minden nap egy újabb kalandot tartogat. Tartsatok velünk meséik világába, és ismerjétek meg az immár 50 éves Kiskunsági Nemzeti Parkot! – írja a Puszták, rétek, ligetek című kötet olvasókat csábító fülszövege. Szabó Eszter rajzai pedig már a mű borítóján teszik ugyanezt. A kiadvány a Bakancsos Sorozat tizedik darabjaként került ki a nyomdából, az állami természetvédelmi intézmény és az Agrárminisztérium jóvoltából. 

Az eddig megjelent kilenc opusz is a zöldbe kalau­zolta a fiatalságot. Szép kiállítású könyveket állított csatasorba e széria. Térképekkel, színes illusztrációkkal irányítva a természet csodáira a figyelmet, a célcsoport életkorára tekintettel. Ahogy ez a mű is. Lássuk, mit rejteget a belbecs. 

Először is egy térképet Magyarország nemzeti parkjairól. S e zöld szervek működési területeinek határai­ról. Ebből kitűnik az a hazai sajátság, hogy országunk minden négyzetcentimétere valamelyik nemzeti park felügyelete alatt áll. Élő és élettelen értékeiket a zöld egyenruhás természetvédelmi őrök vigyázzák. 

Aztán röviden bemutatkozik a Duna–Tisza közén fekvő Kiskunsági Nemzeti Park. E sorokból megtudhatja az érdeklődő, hogy míg a dombokon száraz, vízhiányos körülmények jöttek létre, addig a homokdombok közti mélyedésekben víz halmozódott fel. Tavakat, mocsarakat szült a vajúdó natúra. A Duna partján lösszel borított területeket találunk, a folyók mentén pedig a holtágak gazdag élővilága várja az arra járót. Itt-ott a szárazság elpárologtatta a talajvizet, mely felfelé szállva sókat emelt magával, hogy szikesek tarkítsák a változatos tájat. 

Tovább haladva bemutatkoznak a nemzeti parkhoz tartozó területek. A Felső-kiskunsági-puszta, s a hőse, a túzokkakas. Aztán Mikla-puszta, valamint a mese színtere: a Duna menti rét. Férjet kereső cincérrel és a bíbiccel, aki segít neki társra lelni. A következő helyszín a Peszéradacsi-rétek tája Cikkcakkal, a mozgékony, ám gyenge mérgű rákosi viperával. A történet közé illesztett magyarázó szövegből megtudható, hogy majdnem kihalt e faj. Megmentették, hiszen „a természet egy összefüggő nagy rendszer, melynek minden résztvevőjére szükség van”. Majd a világ legszebb virágjáról szól a fáma, mely az Orgoványi-réteken eresztette gyökereit a földbe. Utána a tücsökciripeléses Fülöpházi-buckavidékre kísér bennünket az egyik szerző, hogy a búbosbankáról mondjon történetet. Bugacon pedig az álmatlan ürgével ismerkedhetünk, megtudván, hogy ott mindig fúj a szél. A Felső-kiskunsági-tavaknál a fió­kaélet rejtelmeibe vezetnek a mondatok, az Alpári-réten pedig egy teknős sorsára lelhetünk. A Kolon-tó is vár minden, betűre éhes kis kalandort, végezetül pedig a Hankovszky Liget denevérjeinek sztorija áll.