Kis-Balaton 40

A Tüskevár és a Téli berek Fekete István élményei és írói képzelete szülte történetek, két Kis-Balaton ihlette népszerű regény. Az érintetlennek hitt tájba azonban beavatkozott az ember. A természetátalakítás okozta károkat a nyolcvanas években próbálták mérsékelni a szakemberek a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer révén. E projekt I. ütemét immár negyven esztendeje adták át. Üzemeltetői, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság az évfordulón konferenciát tartott Za­laszabaron. Ott, ahol a dombról látni lehet a Kis-Balatont és a Badacsony előtt hullámzó magyar tenger kékjét is. 

Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár előadásában emlékeztetett arra, hogy az 1970-es években merült fel először egy átfogó vízvédelmi rendszer kialakítása a Balaton vízminőségének megóvása érdekében. Az első ütem célja az volt, hogy a Zala folyó vizét egy mesterséges tározórendszeren keresztül vezessék a Balatonba, és eközben a lebegőanyagot, a tápanyagokat, különösen a foszfort kiszűrhessék. A víz az I. ütemet a Zala folyó medrében a 4T zsilipen keresztül hagyta el, és megérkezett a II. ütem, a Fenéki-tó területére. A második ütem az ökológiai, vízminőségi és vízmennyiségi állapotokhoz igazítható, többirányú vízkormányzás kialakításával foglalkozott. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy a víz a mesterséges és természetes vizes élőhelyeken áthaladva megtisztuljon, mire eléri a Balatont. 

A korabeli sajtó kiemelten foglalkozott a beruházással. Üzembe helyezték a Kis-Balaton védőrendszerét címmel jelent meg a Somogyi Néplap 1985. június 20-i címlapjának vezető anyaga. Kétmillió köbméter földet mozgattak meg, adta hírül a megyei újság, jól érzékeltetve a munkálatok jelentőségét. Így írtak: „Tegnap délután üzembe helyezték a Kis-Balaton védőrendszerének elkészült első ütemét. Balatonhídvégnél, a víztározó nagy zsilipjénél megtartott ünnepségen részt vettek a védőrendszer építésében közreműködő országos szervek, vállalatok és a környező községek képviselői.” A munkálatok 1981-ben kezdődtek: megépítettek két szivattyútelepet, egy 40 méteres hidat, kitermeltek 380 hektár erdőt és kivágtak közel 100 ezer magányos fát, de létesítettek helyette 500 hektár új erdőt, egy parkerdőt és kirándulóközpontot. A Balaton vízminőségét, a vízi élővilág helyzetét kívánták javítani. A Zala vizének felfogására kialakították a mesterséges víztározót, a Hídvégi-tavat. A korábbi kaszálók, szántók és erdő területét elárasztva egy nem kis területű vizes élőhely jött létre, mely kiváló élőhelyeket teremtett elsősorban a halaknak, kétéltűeknek és a madaraknak. 

Egy szó, mint száz: a magyar tenger víz­mi­nő­ség­védelme és az élőhely-rekonstrukció ötvözete olyan kultúraökológiai szisztéma, amely nemcsak műszaki-technikai létesítményként, hanem természetvédelmi, oktatási és kulturális térként is szolgál.