Nyári kalandok

A legmelegebb évszak a legdolgosabb időszak. Legalábbis az állami természetvédelem számára. A zöld szféra munkatársai persze soha nem unatkoznak, de ilyenkor a natúra zsong, és az emberek is. Nyár végi kalandtúránk alkalmával felidézünk néhány emlékezetes eseményt, történeteket hazai tájaink és a benne élők mozgalmasan izgalmas pillanataiból. Húzzunk bakancsot, öltsünk lenge, terepszínű ruhát és keljünk útra. Vár Magyarország turul, juh, szerkő és vadló képében. 

Első állomásunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, ahol arról értesítették az intézményben dolgozókat, hogy egy fészkéből kiesett, fiatal, röpképtelen ragadozómadár-fiókát találtak Szeged környékén. Az illetékes természetvédelmi őr sikeresen befogta az egyébként gyűrűt viselő kerecsensólyom-fiókát. E jelölés adataiból kiderült, hogy a Szeged-Nagy Fekete terület egyik nagyfeszültségű távvezetékoszlopán elhelyezett műfészekben nevelkedett. A viharos szél miatt kiesett egészséges fiókát a Mavir munkatársainak közreműködésével visszahelyezték testvérei mellé. Sokak szerint a magyar eredetmondákban szereplő turul feltételezhetően a kerecsensólyommal azonosítható vagy róla mintázták. Egyébként e fokozottan védett faj látható az ötvenforintos érmén is. 

A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság őshonos állatai szépen gyarapodtak. Idén közel háromszáz cigája- és több mint száz rackabárány jött világra az intézmény Sóstói Állattartótelepén. Leválasztásuk megtörtént, s ők is bekerültek az idősebb állatok nyájaiba. Az anyák, a tenyészjerkék és a növendék jerkék, azaz a nőivarú rackák és cigáják nyáron már együtt legeltek. 

Magyarországon három szerkőfaj költ: a fehérszárnyú szerkő, a kormos szerkő és a fattyúszerkő. Ez utóbbi a leggyakoribb, s főként az Alföldre jellemző csőrös. Ám kisebb számban a Dunántúlon is költ – adta hírül a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Elszigetelt kis állománya a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet területén található. Vízen úszó fészke miatt a költési idő alatt elengedhetetlen az egyenletes sekély vízmélység biztosítása. A Dél-Mezőföldön azonban ez egyre bajosabb a felmelegedés, az aszály miatt.  

Nyáron jelentős esemény zajlott a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából: nemzetközi program részeként, amelynek során vadlovakat telepítenek vissza a keleti sztyeppékre, Przewalski-vadlovak utaztak az állami szerv területéről Kazahsztánba. Oda, ahonnan eltűntek. A műveletet az ottani kormány kezdeményezte. A zoológia csak a tizenkilencedik században azonosította a nevezett fajt. Felfedezője egy orosz kutató, Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij volt, a róluk szóló első tudományos leírást készítő Ivan Szemjonovics Poljakov a fajt ezért róla nevezte el. Legnagyobb állományuk Hortobágyon, a Pentezugban él. Lenyűgöző látvány, tanú rá e sorok írója, aki ezzel a szép emlékkel búcsúzik e héten az olvasótól.