Védelem a hazai természetnek

Zöld szemmel 2025 az évfordulók esztendeje. Hiszen ötvenedik születésnapját ünnepli a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, míg az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság fennállásának negyven évére tekinthet idén vissza. Mindkettő létrejöttének előtörténete az első magyar természetvédelmi törvény elfogadásához kapcsolódik. Az 1935-ös szabályozást Gömbös Gyula (1886–1936) „Nemzeti Egység” kormánya fémjelzi, földművelésügyi minisztere, Darányi Kálmán (1886–1939) jegyzi. 

A Magyarság című napilap 1935. január tizedikén megjelent száma tudtul adja: a miniszterváltozás miatt­ az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvényjavaslat felsőházi vitáját elhalasztják. Február nyolcadikán a Budapesti Hírlap már arról ír, hogy a testület nagy elismeréssel fogadja el a tervezetet. A parlament falai között elhangzik a méltatás Mayer János (1871–1955) volt földmívelésügyi miniszterről, aki a törvény előkészítését elrendelte, Kállay Miklós (1887–1967) volt tárcavezetőről, aki a törvényjavaslatot részletesen letárgyaltatta, s az országgyűlésnek beterjesztette. Így hát, miután a képviselőház már előzetesen 1934. november 30-án elfogadta a javaslatot, új regulával gyarapodott törvénytárunk. 

Kállay Miklósnak nem csak miniszteri (1932–1935) érdemeit kell ez ügyben rögzíteni. A politikus 1922-től 1929-ig Szabolcs vármegye főispánja. Személyesen részt vesz azon a helyszíni beutazáson, s megbeszélésen, mely a kormányt arra ösztönzi: a bátorligeti ősláp különleges élővilágát természeti emlékként megőrizze. Állat- és növénytani jelentőségét mutatja, hogy később itt áll majd munkába hazánk második természetvédelmi őre. De ne szaladjunk előre, a naptár még 1929-et mutat. A Nyírvidék hasábjain július hetedikén számol be e fentebb említett mocsárvilági szemléről. Imigyen: „Kállay István főispán nagy botanikai tudásával a professzorokat nemcsak bámulatba ejtette (…)”, de tudományos felfogását is újként, eredetiként értékelik. Az utókor pedig azt, hogy a későbbi kormányfő (1942–1944) elkötelezetten támogatta a természetvédelem ügyét. A natúrával és annak megóvásával kapcsolatos szűkös szakirodalom e fehér foltját kívántam e helyütt zöldre színezni. Post scriptum. 

A három örömteli jubileum mellett hadd tegyek egy szomorú negyediket is. Utoljára ugyanis harminc éve, 1995 februárjában látták a vékonycsőrű póling egy példányát Marokkóban. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságban 2001-ben megfigyelték, ám a nemzetközi szervezetek ezt az észlelést nem tartják hitelesnek. Nos, hivatalosan a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) határoz arról, hogy mely fajok tekinthetők kihaltnak. A szervezet legújabb jelentésében további élőlényekkel bővítette a kihalt fajok jegyzékét. Adatbázisában az újonnan kipusztult fajok közé sorolták az egykor Magyarországon is előforduló, a nemzetközi tudomány által latinul Numenius tenuirostris néven ismert vonuló madarat. Örök bizonyságául annak, hogy a legfejlettebb földrészen is nagy kihívások elé néz a zöld szféra. Mind az európai állat- és növényvilág, mind az őshonos népesség jövője veszélybe került.