Szőlőhegyi szépség

A Marcali-háton járunk. Fehérre meszelt öreg falak között. Az évszázados prés társa a csönd. Tovatűnt szüretek zsivajára emlékezik a holládi Bari-hegy. Innen nézzük a dimbes-dombos pannon táj lankáit. Somogy egyik legrégebbi szőlőhegyi épületébe, a Futó-pincébe látogatunk. Immár 1779 óta állja az idő viszontagságait. Az osztrák érát kétfejű sas idézi az ódon ajtón, s az első szobában egy német katona is a jövőnek szánt jeleket rótt a fába. A tájékoztató táblán olvasható: „A középkori eredetű Bari-szőlőhegy legértékesebb részei a fennmaradt népi építészeti emlékek.” Dr. Kabai Gergely polgármester a vezetőnk, aki az elpusztult lakókamra helyére mutat. A szépen gondozott terület az ő kétkezi munkáját is dicséri. Tőle tudjuk, hogy a gerendavázas, nádfedésű pince falazata abban a korban ritkaságnak számító égetett tégla. 

Alkalmi kalauzunk sokat tesz a helyi értékek, így a hegyi hagyományok életben tartásáért és megújításáért. Kedvelt időtöltése a kertészkedés, szőlészet-borászat, régi szőlőhegyek és tájjellegű gyümölcsfajták kutatása. Tudományos ismeretterjesztő előadásokat tart néprajzi és történelmi témákban. Nyomozás a Vörsi-hegy után címmel számolt be nemrég a szomszéd falu lakóinak tartott könyvbemutatóján. Ekkor értesülhettek a jelenlévők, hogy miért is van tradicionálisan kettős elnevezése őseik egykori külterületének. A ma Holládhoz tartozó Vörsi-hegy elnevezést a térség nagybirtokosai, a Festeticsek kezdték el Bari-hegynek nevezni. Szimbolikus térfoglalás volt e nemesi, majd főúri átkeresztelés, saját érdekeltségük igazolásaképpen. Hiszen az oszmán uralom utáni újrakezdést követően elmélyültek a környéken a birtokjogi viták. Idézem az előadót: „Így esett, hogy 1700 szeptemberében az Esztergomi Főkáptalan perbe szólította Festetics Pált, Tóti Lengyel Jánost és Sankó Miklóst mint rosszhiszemű birtokosokat a Marcali-háton található 17 falu, illetve puszta, benne »Barr vagy Bari prédium« elfoglalása miatt. Az ügy évtizedekig elhúzódott.” Aztán a grófi család végül is elismerő nyilatkozatot nyert. A falusiak azonban továbbra is Vörsi-hegyként emlegették. Ám a filoxéra terjedése, azaz a szőlőgyökértetű-járvány után megcsappant a vörsi gazdák száma a hegyen. 

Tikos birtoktól a Bari-hegyig című műve a természetvédelemért felelős Agrárminisztérium támogatásával jelent meg 2025-ben. A jól illusztrált, szép kiállítású kiadványt ez alkalommal mutatta be szerzője a helybélieknek. Munkája szinte kizárólag újonnan feltárt levéltári források feldolgozásán alapul. Intézményekben végzett feltárásai, a digitálisan hozzáférhető adatbázisok mellett használta a szakirodalmat, forráskiadványokat, sajtótermékeket, saját korábbi kutatásait. Terepbejárás, interjú, beszélgetés, fényképanyag segítette és gazdagította az összeállítást. Egy olyan szőlőhegy históriáját, mely az elmúlt másfél évtizedben mind jobban magára talált az újjászerveződött közösségi kezdeményezések hatására, sok esetben e kötet írójának kezdeményezésére.