Föld és zöld

Akié a föld, azé az ország – ez, bizony, Czettler Jenő (1879–1953) agrárközgazdász tömör alapigazsága. Egy közelmúltban tartott kerekasztal-beszélgetésen idéztem a hajdani földművelésügyi államtitkár szavait. A Délnyugat-balatoni Gazdakör, a Dél-Balaton Zrt. és a Battyáni Gabonaértékesítő Szövetkezet szervezte szakmai rendezvény a földkérdést járta körül. E 2026. februári dispután Feil Dávid nemzeti érdeknek nevezte a magyar föld magyar kézben tartását, figyelmeztetve a környezetkárosító globális nagytőke ekecsorbító veszélyeire, a hazai termelők jogos megélhetési aggodalmainak adva hangot. 
Gazdálkodóként mindig kiemelten fontos szerepet tulajdonított a természetvédelmi szempontoknak. Kezdőként a helyi nemzeti parknál dolgozott. Ez az indíttatás agrárvállalkozóként is meghatározta munkáját. Manapság is. Ügyel az állami zöldintézménnyel való jó viszonyra. E szektorral való együttműködés mellett meggyőződéssel esküszik a natúra törvényeire környezetünk értékeinek megóvása érdekében. Hivatásgyakorlásáért a természetvédelemért felelős agrártárca Miniszteri Elismerő Oklevéllel tüntette ki, közel két esztendeje immár. 

Írásom ezen pontján következzen egy kis dramaturgiai magyarázat. Megjelöljük e cikk címe, kezdőmondata és a miniszter közötti metszőpontot. Merthogy van. Az összejövetelre történt meghívásom egyik apropóját szakírói tevékenységem, s az azt összefoglaló, Föld és zöld című könyvem adta. A hozzászólásomra való felkészülés jegyében klasszikus idézetet kerestem. Ebben leltem rá újra e heti rovatom nyitógondolatára: a hetvenhárom éve elhunyt tudós frappáns szentenciájára. E kötet előhangjának írója, Nagy István tárcavezető nyújtotta át beszélgetőtársamnak, Feil Dávidnak az előbb már említett elismerést. Az agrárminiszter a könyv ajánlójában így fogalmazott: „A nagy német gondolkodó, Ernst Jünger írta: »Egy sikeres mondat fontosabb egy megnyert csatánál.« Szent igaz.” Mintha csak Czettler Jenő sorairól szólt volna. Aztán így írt: „A múlt bő vizű forrás, mely táplálja a jelent. A könyv argumentálja, hogy a népi gondolat hagyománya, s a nemzeti környezetügy felelősségtudata nagyon is korszerű idea.” No, hát így fonódik egybe ezen anyag három szála, így ér össze föld és zöld. Apropó, zöld. Ebben a kötetben gyakran használtam az „álzöld” kifejezést. Azokra, akiket gyakran „zöldként” vagy „sötétzöldként” bírálnak, szerintem téves fogalomhasználattal. Ám ezek az erők csak álcaként öltik magukra e színt, miközben a természetellenes, biológiai­ tényeket tagadó, genderhívő vörös-rózsaszín ideológiák­ rabjai. Ezért örültem az Orbán Viktor magyar kormányfő 2026-os évértékelőjében elhangzott szövegrész szóhasználatának: „A magyar zöld és alternatív politikai mozgalmak és pártok is a Tisza, így a Shell szekerét tolják, rávilágítva a magyar álzöldek igazi természetére és a valódi zöldek nyomorúságára.” 
A Berzsenyi Dániel által „mezei szorgalomnak” nevezett ágazat és a természetvédelem egymásrautaltsága erős kötelék. Összefűzi az ökológiai körforgás rendje, s az ebből fakadó valódi zöldgondolat.