Honismeret és természetvédelem

Visszatekintünk. A huszadik század hetvenes-nyolcvanas éveibe. Tablónk alakjai képet adnak a korszakról. Háttérként zöld árnyalatok valőrje. Honismeret és természetvédelem: vastag ecsetvonásokkal. Vászon, retrórámába keretezve. Pasztózus domborulatokkal. Lapozzuk hát fel a Honismeret folyóirat régi évfolyamait. 

Reuter Camillo (1874–1954) a hazai turistamozgalom jelese volt. A témában publikáló természetvédő. Neki is köszönhető, hogy a magyar kikerics élőhelye, a Szársomlyó-hegy védettségét már 1944-ben kihirdették. Unokája jellemzése szerint „nemzeti érzelmű polgár” volt. „A természetvédelem és a honismeret egymástól elválaszthatatlan fogalmak” – ezekkel a szavakkal kezdte gondolatmenetét a hatvan esztendeje tartott II. Országos honismereti konferencián. Kifejtette, hogy a védett területeken mindig igen nagy gondot fordítottak a műemlékvédelem, a néprajz, a történelmi emlékhelyek fenntartására, gondozására, méltó környezetben való bemutatására. 

Csapody István (1930–2002) botanikusként és természetvédelmi szakemberként dolgozott. Nyolc tájvédelmi körzet és a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság jogelődje létrejötténél is közreműködött. A Szombathelyen 1980-ban tartott VIII. Országos honismereti akadémián Szülőföld és természetvédelem című előadásában tudatosította: „A címben szereplő két fogalmat nem valamiféle véletlen szeszély sodorta egymás mellé”, majd így fogalmazott: „A két fogalom összeötvözése abból a belső meggyőződésből fakad, amely szerint az igazi természetvédelem alapjai a szűkebb pátria olthatatlan szeretetében gyökeredznek, a szülőföldhöz való kötődés egyik tanúsítható formája pedig természeti környezetünk megbecsülése és védelme.”

Aztán a natúra megbecsülését és a honismeretet állította párba, a tájban élő ember zöldvonzalmainak erejét hangsúlyozva: „Az érzelmi kötődés ad lendületet természeti értékeink védelmének, ugyanakkor természetvédelmi törekvéseinkben tárgyiasulhat az a honismeret, amely neveli nemzedékeinket a haza meg-megújuló szeretetére, és a népünkhöz való töretlen hűségre!” Hangsúlyozta, hogy a szülőföld és természet egyiket másikért vállaló szeretet tudati kérdés. Mind a honismereti mozgalomnak, mind a természetvédelmet hivatalból szolgálóknak meg kell vallaniuk: ez elkötelezettség kérdése, etikai ügy, morális magatartás, személyes példamutatás és felelősségvállalás. 

Dr. Major István nevét a Lesz-e sas 2000-ben? című 1979-es kötete révén ismerhették, ismerhetik a téma iránt érdeklődők. Az Országos Természetvédelmi Hivatal sajtófőnöke volt. Honismeret és természetvédelem címmel közölte gondolatait a Honismeret 1974-es 2.száma: „Egy ország kultúráját azon is le lehet mérni, hogy mennyire becsüli meg természeti értékeit, mennyi anyagi és szellemi tőkét áldoz ezek védelmére, fenntartására és fejlesztésére.” Azt kérte a honismereti mozgalomtól, hogy az Országos Természetvédelmi Hivatal távlati fejlesztési terve alapján tevékenyen vegyen részt a mintegy 1800 megyei jelentőségű természetvédelmi érték számbavételében, leírásában.