Rodézia zöldje
Kép: A Matabo Nemzeti Park világhírű sziklaképződményei több mint kétmilliárd éves gránittömbökből alakultak ki

Zöld-fehér-zöld. Az egykori független Rhodesia (1965–1979), magyarosan Rodézia zászlaja. Vásznát három függőleges sávból varrták. A mezőgazdaságot és a természetadta vidéki tájat jelképező két szélső zöld közé egy szélesebb fehéret hímeztek. E színeket mellére tűző közösség Afrikába próbálta átplántálni az európai civilizáció vívmányait. Továbbfejlesztve a brit közigazgatástól örökölt nemzeti parkokat. Merthogy minden a Brit Birodalomban kezdődött. E terület ugyanis a London fölött lengedező Union Jack hatalma alatt állott. Mikor történetünk ikerpárja világra jött: 1926-ot mutatott a naptár.
Hiszen százesztendős mindkettő. Atyjuk, Cecil John Rhodes (1853–1902) angol születésű dél-afrikai államférfi. A terület névadója. A politikus végrendeleti hagyatéka alapján tehát még a brit időkben születtek. A Rhodes Matopos National Park és a Rhodes Inyanga National Park, merthogy róluk van szó.
Rodézia, azaz a mai Zimbabwe legrégebbi nemzeti parkja mai neve Matobo Nemzeti Park. Több ezer éves festmény és kőszobor látható ott, sok orrszarvú él. Területén található a híres World’s View, azaz Világablak és magának Cecil John Rhodesnak a sírja. A térség híres a gránit sziklaképződményeiről és sziklarajzairól, mely 2003 óta UNESCO-világörökség. A Matobo-dombság botanikai szempontból rendkívül változatos terület: a nemzeti parkban több mint kétszáz fafajt jegyeztek fel, köztük a hegyi akáciát, a vadkörtét és a papírhéjú akáciát. Emellett számos aloéfaj, valamint vadon élő gyógynövény és több mint száz fűfaj is gazdagítja a vidéket. Több ritka, bennszülött növényfajt is regisztráltak a területen. Változatos állatvilágga van: százhetvenöt madár-, nyolcvannyolc emlős-, harminckilenc kígyó- és tizenhat halfaj él itt. A vadállományhoz tartozik többek között a szélesszájú orrszarvú, a kardszarvú antilop, az impala. A parkban él a leopárdok világviszonylatban legsűrűbb populációja.
A mai nevén Nyanga Nemzeti Parkként ismert intézményt szintén 1926-ban hozták létre a volt Rhodes-birtokon. Az ország Keleti-felföldjén (Eastern Highlands). Növényzete a kelet-zimbabwei hegyvidéki erdő- és gyepmozaik része, amely a hegyvidéki gyepek és cserjések ökorégiójába tartozik. Az esőerdő főként a keleti szélárnyékos lejtőkön, valamint a nyugati fekvésű lejtők meredekebb völgyeiben található meg. Sokféle emlős él itt: ilyenek a mozambiki alföldek felől a térségbe időnként áttévedő bivalyok és oroszlánok is. Az ide látogatók nagy valószínűséggel találkozhatnak kuduval, nádi antiloppal, szirtibak-antiloppal és számos más antilopfajjal; emellett ragadozók – köztük leopárd és hiéna – is előfordulnak a területen. Itt található Zimbabwe legmagasabb pontja, a Mount Nyangani, valamint számos vízesés és hűvös, hegyvidéki táj.
Rodézia ma már csak emlék. Ám az európaiak természetvédelmi hagyománya tovább él. Igaz, sokkal rosszabb társadalmi környezet szorításában. Romló közállapotok, gazdasági nehézségek és politikai erőszak árnyékában. Ezt hozta magával a civilizációs éraváltás. A zömében angolszász kultúrájú lakosság távozása.