Húzogatná a tigris bajszát

Kositzky Attila nyugalmazott altábornagy 1943-ban született Kazincbarcikán. 43 évi repülés, 38 év vadászpilóta-szolgálat után, 22 kitüntetéssel a légierő vezérkari főnökeként, altábornagyi rendfokozattal ment nyugdíjba 1999-ben. 29 repülőgéptípussal 3369 órát töltött a levegőben, 6665 fel- és leszállást, 15 ejtőernyős ugrást, 15 földi, gyakorló katapultálást hajtott végre. 2 szakdolgozatot, 4 könyvet, 21 szakcikket írt. Önpörgés című könyvét Franciaországban is kiadták. 23 előadásával járta az országot, fotókiállítását 35 alkalommal mutatták be. A Pápai Jókai Kör örökös tiszteletbeli tagja. 2002-től Balatonfüreden él. 

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban? 
– Kazincbarcika elveszítette régi jellegét, most egy hatalmas vegyipari kombinát uralkodik a Sajó völgyében, minden negatívumával. Bányászcsaládból származom. 18 éves koromig főaknász édesapám mutatta be a föld alatti életet. Életutamat meghatározta szakmájuk nehézsége, veszélye, emberi kapcsolataik mélysége, sajátos humoruk. Nekem a kék ég és a vadászgép lett a „munkahelyem”. 
2. Mit tart erényeinek? 
– Kitartás, a szakma szeretete, a veszély vállalása, embertársaimmal való kapcsolattartás, humorral feloldani a nehéz pillanatokat, tapasztalataimat megosztani társaimmal – ezek fontosak számomra. A legfontosabb viszont, hogy az oktatás, ellenőrzés után rávilágítsak a kollégák hibáira, mert ezek elhallgatása az életükbe kerülhet. 
3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra? 
– Egy gyári berepülőpilótával. Kipróbálni, átélni az ismeretlent, húzogatni a tigris bajszát, hogy a repülőgép vallja be a  hibáit. 
4. Mivel lehet kikergetni a világból? 
– A tunyasággal, modortalansággal, emberek megalázásával, semmibevételével, nagyképűséggel. 
5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében? 
– Szerencsés vagyok. A feleségeimnek, csa­ládomnak köszönhetően mindent megkaptam az élettől: „Az élet, az mindig jó volt, ha belém rúgott, ha szájon csókolt!” 
6. Mit ad a repülés? 
– A madárperspektíva feltárja mindazt, amit gépkocsiból, gyalog nem láthat az emberfia. Az éjszakai repülés szépsége, komolysága, a műrepülés, légi harc gerincropogtató vagánysága, a zuhogó esőben, hóesésben utolsó pillanatban megjelenő leszállómező látványa, a fékernyő megnyugtató rántása – mind szép emléke a pilótának. 
7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen? 
– A tiszta értékrendű lovagkorban, még akkor is, ha léteztek Jágók! 
8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 
– Ember: küzdj és bízva bízzál! 
9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára? 
– Egy magassági ruha különösen értékes számomra: amikor Pápán 1967-ben megkaptam az első sztratoszféra-repülésemhez, azzal szembesültem, hogy ez az egy évvel korábban lezuhant pilótatársam öltözéke volt. Tőle örököltem a 49-es számot, ami a búcsúrepülésemig szerencsét hozott. Balatonfüredi lakásom „Kék szobájában” fogadom látogatóimat, akikkel megosztom életem emlékeit, fotóimat, bemutatom egykori felszereléseimet. 
10. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg? 
– Könyveimben, előadásaimban rendre megosztom életem tapasztalatait, külön kitérve arra, hogy sajnálatos módon a fülbe súgás akusztikája erősebb a hangosan kimondott szónál. 
11. Van-e kedvenc érdeklődési területe? 
– A történelem, még akkor is, ha sokszor nem tudjuk előre a múltat. Izgalmas dolog, hogy a kor technikai eszközei miként pontosítják eddigi ismereteinket, szembesítenek bennünket a legendák hamisságával. Utálom, amikor a napi politika érdekében történelmet hamisítanak. 
12. Milyen zenét szeret? 
– Néhai Benkó Sándor barátom stílusát, a dixielandet és a „Kreol misét”. Szeretem behunyt szemmel hallgatni a zenét, feleleveníteni emlékeimet, amikor zsong bennem minden, ami szép! 
13. Mit tart fontosnak a munkához való hozzáállásban? 
– Szeresd a munkádat, az embereket, és akkor sohasem fogsz reggel görcsölni a munkahelyed ajtaja előtt. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik fogcsikorgatva mennek dolgozni, mert utálják, amit csinálnak, főleg, ha mindezt egy nagyképű, felfuvalkodott főnök is tetézi. 
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 
– A repülés képességét, csak úgy, gép nélkül suhanni, nézni a tájat. Sokszor álmodom ilyet, ismerős és ismeretlen területek felett.