Vezet az őszinteség

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Nekem Szécsényfelfalu jelenti a szülőhelyemet, hiszen ott nőttem fel. Bevonultam katonának, megnősültem, akkor beköltöztem Salgótarjánba. Itt működött a zeneiskola, a Nógrád Táncegyüttes, a Dűvő Zenekar, általuk jobban kötődtem a városhoz. De a szívemben a mai napig felfalusinak érzem magam.

2. Mely tulajdonságai azok, amik szüntelen viszik előre?

– Világéletemben az igazi, autentikus zenéhez, a népdalok szövegéhez, őszinteségéhez ragaszkodtam. Sosem akartam feldolgozni, slágereket csinálni belőlük. Alázatos, hű vagyok ehhez a műfajhoz. Gyermekkoromban faluhelyen mindig énekeltünk, zenéltünk. Ennek élménye olyan jellemvonásokat formált bennem, amik egy életre elkísérnek.

3. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– Visszamennék kétszáz évvel ezelőttre. A Dűvővel a nyolcvanas évektől gyűjtjük a népzenét. Ha módom volna annál korábbra utazni az időben, meglátni az akkor létező világot, az igazán boldoggá tenne.

4. Kiket tekint legnagyobb példaképeinek?

– Azokat a falusi zenészeket, akiktől megtanultuk, hogyan kell valóban muzsikálni. Hatalmas élményt jelentett a Szászcsávási Zenekarral és a Magyarpalatkai Bandával való találkozás. Olyan kisugárzással rendelkeztek, amitől úgy érezte az ember, hogy nem létezhet az általuk játszottnál szebb vagy jobb hangzás.

5. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Modern népies zenével. A feldolgozott változatok adott ízlést szolgálnak ki, mulandóak. Jómagam is szoktam azt játszani, ha kérik. De nem lehet összehasonlítani egy magyar népdallal, aminek van mondanivalója; az ötszáz év múlva is fennmarad.

6. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem. Társaimmal együtt találkozhattam azokkal az adatközlőkkel, idősebb muzsikus korosztállyal, akiknek a hagyományaikat vihetjük tovább. Fogadtak bennünket, videófelvételeket készíthettünk róluk, beszélgethettünk, rövid időre együtt élhettünk velük – sajnos ezeknek az élményeknek a mai fia­tal zenészek már nem lehetnek a részesei.

7. A szakmaiságon túl emberileg mit tanultak nagy elődeiktől?

– Alázatot. A községben történt eseményeknek, rendezvényeknek: lakodalmaknak, báloknak, a falu teljes életének fontos részesei voltak. Nélkülük szinte nem létezett közösség. Szolgálták az embereket a muzsikájukkal.

8. Mit szeret az ellenkező nemben?

– Szakmai szempontból közelítve: egy nőnek mindig kiemelt szerep jut, akár táncpartnerként, akár énekesként vesz részt a népdal, -zene hagyományának éltetésében. Ugyanúgy a hétköznapi életünkben, jó értelemben véve, ő irányít mindent. Nélküle nem léteznénk.

9. Mi a vezérelve, ami szemei előtt lebeg a céljai felé vezető úton?

– Az őszinteség. Máshogy nem lehetséges hozzányúlni a magyar népzenéhez, amelynek eredete akár ezer évre visszavezethető. Nem akar sosem különös igazságot mondani, az élet hétköznapi dolgairól szól: búról, vigasságról, elmúlásról, szerelemről. Ezt szolgálni, úgy játszani a hegedűn, hogy dallama hihető, érthető legyen, nem tudok elképzelni ennél magasztosabb feladatot.

10. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az Ön számára?

– Régen játszottam dudán. Amikor az első dudámat hazavittem, az anyai nagyanyám megörült, mondván, hogy a busai nagyapám volt a faluban a dudás. Születésem utáni első utamon az édesanyám az ő temetésére vitt. Amikor ezt a történetet elmondták nekem a szüleim, különösen fontossá vált számomra ez a hangszer.

11. Van-e kedvenc írója?

– Petőfitől származó verseket dal formába bújtatva rendszeresen szoktuk énekelni. Hrúzok vagyunk, ezért a költő anyjához is kapcsolódunk. Talán csak névben, de legbelül úgy érzem, az ő sarjai vagyunk. Szívesen olvasom a költeményeit, egyik kötete most is itt van előttem kinyitva.

12. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– A magyar népdalt kell szeretnünk, mert ez a miénk. Nem kell őriznünk, sem ápolni, hanem használni, élni ezzel a fantasztikus lehetőséggel, amit a magyar folklór jelent.

13. Az autentikus muzsikán túl milyen zenét hallgat szívesen?

– Klasszikust: Mendelssohn hegedűversenyét, Vivaldi vagy Mozart játékát. Nehéz ezeknek a daraboknak a megértése, de gyönyörű a hangzásuk. Amikor utazom, a Bartók Rádiót kapcsolom be. A népzenét ellenben nem szeretem hallgatni a kocsiban, mert eltereli a figyelmemet.

+1. Mi jelenti a kikapcsolódást a művészeti munkából, a hétköznapokból?

– Nem telik el úgy nap, hogy ne fognám kézbe a hegedűm. De nem szakmai ártalomból. Hanem amikor olyan darabot tudok elhúzni a hangszeren, ami megrendítően keserű vagy épp páratlanul attraktív, az felüdít. A muzsikálás számomra gyógyír a bajaimra, ez jelenti az igazi kikapcsolódást.