Nem minden poloska rosszfiú
Kis „büdösbogár”-kalauz címmel jelent meg a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) kiadásában a poloskák világát bemutató ismeretterjesztő kiadvány. Kóbor Péter szerző célja, hogy elmagyarázza: a poloskák nem minden esetben szolgáltak rá rossz hírükre. Vannak olyan fajok, amelyek a gyomnövényeket gyérítik, vagy éppen a csípőszúnyogok számát csökkentik.
Kép: Hasznos, kertbarát élőlény a bodobács, azaz a verőöltő poloska, amely elhullott növényi részekkel táplálkozik, Fotó: Benkő Sándor, Forrás: MW
– Egy kezemen meg tudom számolni azokat a poloskafajokat, amelyeket az átlagember ismer. A legtöbben a két inváziós topkártevőt, a zöld vándorpoloskát és az ázsiai márványpoloskát szokták emlegetni, illetve ismert még az ágyi poloska. A vízen úszó molnárpoloska és a verőköltő poloska, közismert nevén a bodobács már csak az emberek tíz százalékának ugrik be – így összegezte tapasztalatait Kóbor Péter entomológus, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet tudományos munkatársa a Kis „büdös- bogár”-kalauz című könyvének bemutatóján.
Holott a poloskafauna ennél sokkal színesebb, változatosabb: Magyarországon is közel 900 faj él.
– Mivel nem ismerjük mindet, a néhány kellemetlenkedő faj alapján cédulázzuk fel őket. Pedig nem minden faj játszik a rosszfiúk csapatában, vannak közöttük olyanok is, amelyek kifejezetten hasznosak – mondta a szerző, akinek nem titkolt célja, hogy a félreértett poloskák renoméját helyreállítsa.
A rablópoloskák, a tolvajpoloskák és a virágpoloskák kifejezetten kártevőirtók. Utóbbi előszeretettel fogyasztja a nyugati virágtripszet, ezt a mindössze 1,2‑2 mm hosszúságú kártevő rovart. Éppen ezért fóliasátrakban, üvegházakban egyre gyakrabban alkalmazzák a virágpoloskákat kártevőirtásra. Hasonlóan hasznos a vörhenyes mezei poloska, amelynek étlapján a burgonyabogár mellett az erdők, gyümölcs-, illetve díszfák kártevője, az amerikai fehér medvelepke is szerepel.
Jelentős szerepe lehet a poloskáknak a gyompopuláció szabályozásában.
A bodobácsok a gyomnövények magvait szívogatva csökkentik az adott gyomnövény terjedését, a mezei poloskák pedig a hajtásokon és a virágokon táplálkozva fejthetnek ki hasonló hatást – magyarázta Kóbor Péter. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a szúnyoglárvák egyik legnagyobb fogyasztói a vízipoloskák. „Közülük is kiemelkedően teljesítenek a búvárpoloskák, akár a csípőszúnyoglárvák 90 százalékát is elpusztítják.
Jelzőrovarként is tekinthetünk bizonyos poloskafajokra: a kéregpoloskák az erdők állapotáról adnak „tájékoztatást”, hiszen a pusztulóban lévő fák kérge alatt jelennek meg.
Kóbor Péter számos érdekességet is megosztott a poloskákról. Mint mondta, nagyon jók eszközhasználatban: az enyves poloskák növényi gyantát kennek első pár lábaikra, hogy könnyebben ejtsék csapdába zsákmányukat. Meglepő az is, hogy a poloskák között vannak olyan fajok, amelyek gondozzák utódaikat, holott ez a magatartás alapvetően nem jellemző a rovarokra. A dajkapoloskák szárnyrezegtetéssel, apró döfködésekkel riasztják el a támadókat a tojásoktól, a rablópoloskáknál pedig a hímek és a nőstények együtt őrzik a fészket tojásrakás után.
A jól ismert kártevőfajokkal kapcsolatban a kutató így fogalmazott: tudomásul kell venni, hogy inváziós fajok már velünk élnek. A klíma és az élőhelyek átalakulása miatt megváltozik a rovarfauna, az egyre melegebb és szárazabb időjárás miatt olyan fajok is megjelennek, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. Példaként említette, hogy egy bodobácsfajból 1995-ös felfedezése óta öt darabot találtak Magyarországon. Tavaly nyáron azonban tömegesen jelentek meg, és kárt okoztak a veteményesekben; extrém elszaporodásukat a meleg, száraz időjárás segítette.
