Hálát mondanék mindennap

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Hosszabb ideje Pest vármegyében élek. A szülővárosom Kaposvár, ahová gyakran visszajárok. Az apró gyermekkori morzsák, amik emlékeimben előtörnek, egyre jobban kezdenek összeállni egy képpé. A Somogyi-dombság gyönyörű tája jelenti számomra az origót, az marad mindig az „én világom”.

2. Mit szeret önmagában?

– A legnagyobb előnyöm, hogy kitartó vagyok. Ez a tulajdonságom az egész életemet végigkíséri, hozzásegítve engem az álmaim, a céljaim eléréséhez. Van, hogy a sors másfelé terel, mint amit elgondoltam, de igyekszem minden helyzetből kihozni a maximumot.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Senkivel sem, mert nem akarom tudni a titkokat, amik mások fejében vannak. Megelégszem azzal, amit valaki szeretne átadni nekem a lelkéből, a személyiségéből. Talán azért is érzek így, mert bár nem vagyok százszázalékosan megelégedve, de megtanultam elfogadni, harmóniában élni önmagammal.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Mélyen érint a szeretteimmel kapcsolatos igazságtalanság. Engem nehezen lehet megsérteni. Bárki mond valami negatívat rólam, persze nem esik jól. De sosem fáj annyira, mint amikor az egyik családtagomat bántják.

5. Hogyan születik meg egy-egy mesealakja? 

– Amennyiben másnak illusztrálok, akkor befolyásol az író személyisége, a korábban olvasott kötetei is. Amikor Móricz Zsigmond meséihez készítettem rajzokat, nem szakadtam el a kortól, amibe ő beleszületett. A sajátjaim pedig egyszer csak életre kelnek a gondolataimban. Édesanyám mesélte, hogy még cumiztam, amikor már papírt és ceruzát kértem a kiságyba.

6. Mi hívta elő az írói vénáját?  

– A családunkban generációkon át öröklődött az irodalomszeretet. Anyai nagyanyámnak a tanítói lapban jelentek meg versei. Szobrászművész édesanyám több köztéri alkotásához írt lírát. Végül én az illusztrálás mellett maradtam, de idővel felébredt bennem, hogy annyi mindent elmondanék. Mi­után örökbe fogadtunk egy kiskutyát, született meg a Pitypang és Lili sorozat. Ebben a komplex világban találtam önmagamra: papírra vethetem a gondolataimat és ábrázolhatom is őket.

7. Akadnak olyan formák, amik végül a fiókban maradnak?

– Persze, de azokat időnként újra előveszem. Dolgozom egy mesekönyvön, amibe tíz éve fogtam bele. Még nem forrta ki magát teljesen a történet. A már huszonéves lányomnak kezdtem el írni, most pedig az óvodás kisfiamnak szól a mese folytatása.

8. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Ha nem vesznek fel animáció szakra, akkor másfelé fordultam volna. A B tervem az volt, hogy óvónő leszek. Ezt a szakmát is a ma­­gaménak tudnám érezni.

9. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Csak egy szót írnék ki: hála. S az mindig figyelmeztetne engem, hogy keressek valamit aznap, amiért­ hálát érezhetek.

10. Kit tekint szakmai példaképének?

– Marék Veronikát, aki szerintem a legjobb írók között szerepel. Személyes kötődésem is fűződik hozzá. Édesanyám általános és gimnáziumi osztálytársa volt, máig jó barátnők ők ketten. Egyszer azt mondták neki szakmai berkekben, hogy „lehet, nem te leszel a legjobb illusztrátor és író a világon. De az, amit együtt tudsz csinálni, utánozhatatlan”. S valóban az a világa. Sok jó tanáccsal ellát engem, és ő az egyetlen, akinek hajlandó vagyok sokadszorra újra rajzolni valamit.

11. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Édesapám citromsárga mellénye. Festőművész volt, szeretett bohéman öltözködni. Néha előveszem és megölelem. A szüleim alkotásai úgyszintén fontosak a számomra. Most is itt lóg a falamon egy pasztellkép, amit édesapám akkor rajzolt, amikor egy-két éves lehettem.

12. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Fiatal pályakezdőként naiv voltam sokszor, belementem jól hangzó munkákba. Induló gyermekmagazint végigillusztráltam, végül nem fizettek ki. Bármennyire lelkes pályakezdő valaki, meg kell kérni a szerződést, ahogy a próbamunkának az árát is.

13. Mire sajnálja az időt?

– Pakolásra, vasalásra. A szakmai feladataimmal akkor tudok haladni, amikor a gyerekek óvodában vannak. Az otthoni munkavégzésnek az sem előnye, hogy látom, mennyi mindent kellene megcsinálnom odahaza. Olykor nem hívnék szívesen vendéget hozzánk.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

- Azt, hogy ki tudjam bővíteni a napokat: ne huszonnégy órából álljon, hanem sokkal többől. Akkor én is kiegyensúlyozottabb lennék.