Ide nekem az oroszlánt!
Alapi István gitáros válaszolt kérdéseinkre.
Forrás: Magánarchívum
Forrás: Magánarchívum 1. Hogyan jelenik meg a szülőföldjéhez való ragaszkodása a zenei játékában?
– Salgótarján szakmailag egy rendkívül inspiráló környezetet jelentett. Több amatőr zenekar alakult, és mindenki próbált a másiknál jobb lenni. Évente helyben rendezték meg az országos pop-rock tábort, ahová az összes megyéből érkeztek együttesek. A Front zenei formációval az ottani kapcsolatok által tudtuk rögzíteni az első rádiófelvételeinket. Gyakran látogatok vissza a városba, jó érzéssel töltenek el a régi idők emlékei.
2. Mit szeret önmagában?
– A zenélés évtizedek óta az egzisztenciámat jelenti, de mégsem vált kényszerszerű munkává, unt tevékenységgé. Helyette máig megmaradt számomra abban a szenvedélyes aspektusban, amelyben gyermekkoromban volt.
3. Hogyan lehetséges megújulni a művészi munkában?
– A zene valamennyi irányzatát szeretem, nyitott vagyok minden újdonságra. Imádom a fúziós műfajokat, mert több mindenből merítve változatosságot, újat adnak. Nem ragadok le egy stílusnál, próbálom beleásni magam mindenfélébe, és kiragadni olyan részleteket, amit a saját előadói tevékenységembe be tudok integrálni.
4. Van olyan zeneszám a repertoárban, amire sosem un rá?
– Amikor az Eddával elő kell adni A kör közepén állva dalt abban az évben hetvenedik alkalommal, már a könyökömön jön ki. De amikor megpendítem a gitárt, sosem érzem ezt. Nincs olyan zeneszám, amit ne játszanék szívesen sokadszorra is.
5. Milyen megélni azt a színpadi történést, amikor a zenész és hangszer eggyé válik?
– Akkor ideális, ha az ember úgy játszik, hogy ez megtörténik. Ilyenkor nem másoknak zenélünk, hanem saját magunknak. Ugyanakkor fontos a közönség jelenléte, mert nekik akarunk átadni egy mondanivalót, tolmácsolni egy érzést. Nagyobb lélegzetvételű improvizációnál tud létrejönni ez az állapot, amikor kizárva a külvilágot, tisztán csak a szívünkből szólunk a hangszer segítségével.
6. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választani?
– Gimnazista koromban színész akartam lenni. Amikor nem sikerült másodszorra sem a felvételim a Színművészeti Egyetemre, akkor fordultam teljesen a zene felé. Más esetben valamiféle kutatói tevékenységet művelnék, mert szeretek kísérletezni.
7. Bántja valami, amit elszalasztott az életében?
– Szisztematikusabban tanulnék, mint tettem azt tizenévesen. Akkor azt gondoltam: ide nekem az oroszlánt! Végeztem zeneiskolát, gitárból jeles eredményt kaptam, de a szolfézs tantárgyhoz azt írták a bizonyítványomba, hogy értékelhetetlen, mert öntörvényű ember lévén egyáltalán nem jártam be órára.
8. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?
– Neil Armstronggal, azért az élményért, pillanatért, amikor a Holdra lépett.
9. Mivel lehet kikergetni a világból?
– Az emberi butasággal, értetlenséggel nem tudok mit kezdeni. Továbbá a rave house típusú technozenével vallatni lehetne engem. Türelmetlenné, bosszússá tesz, mert az érzelemmentes gépiességét nem tudom átérezni.
10. Létezik olyan idézet, ami szüntelen a szemei előtt lebeg?
– A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban kézírással vetettem papírra: „Bármiről van szó, csináld, ne csináld, de fél seggel soha ne.” Egy zenész hasonlóan úgy fogalmazta meg, hogy mindig úgy kell aznap felmenni a színpadra és játszani, mintha az életed utolsó lehetősége lenne. Próbálok minden alkalommal e szerint tenni.
11. Valamelyik gitárja különösebben közelebb áll a szívéhez?
– Nem fetisizálom a hangszereimet. Arra valók, hogy előadóként meg tudjak nyilvánulni rajtuk keresztül. Az, amit zenészként adni tudok, legbelülről fakad.
12. Készülő albumában külföldi legendákkal dolgozik együtt. Milyen a közös munka?
– Izgalmas, mert arról szól, hogy zenészeket, akiket az elmúlt évtizedekben megismertem, felkértem közreműködésre egy-egy kompozícióban. Megpróbálok olyat írni, amiről azt gondolom, hogy abban az illető jól fogja érezni magát. Eddig mindenkinek tetszett, amit kapott.
13. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, tapasztalatai alapján tanult meg?
– Ha nagyon akarsz valamit, sosem szabad hagyni magadnak menekülési utat, mert akkor a B terv fog megvalósulni. Aki nem kockáztat, csak a biztonságra játszik, neki nem fog leosztani az élet jobb lapot.
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– Képes legyek bárkit, bármikor, bármiből egyetlen gitárpendítéssel meggyógyítani.
Névjegy
Alapi István (azaz Steve) Artisjus, Fonogram, ProArte díjas gitáros, zeneszerző, előadóművész, az Edda Művek tagja, aki az idei évben magyar zeneművészet kategóriában Nógrád Vármegye Prima Díjat vehetett át. Tizenkilenc évesen már zenélt Salgótarján legismertebb zenekarában, a Front jazzrockformációban, akikkel az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értek el. Budapesten a Mohó Sapiens együttesben játszott. Ott figyelt fel rá Pataky Attila, aki leszerződtette az Edda Művekhez. Harminchat éve lép színpadra a neves rockzenekar gitárosaként. Emellett sok mindennel foglalkozik: több mint háromszáz zenei albumon hallható a játéka, sokféle műfajjal kísérletezik, egy időben tanított is ifjú zenészeket. A tizedik szólólemezét készíti, amelyen szakmai világsztárokkal dolgozik együtt.