Derűvel gondolni az életre
Hermann Zsolt válaszolt kérdéseinkre.
Kép: Hermann Zsolt egyházművész, szobrász, restaurátor, Fotó: Németh András Péter, Forrás: Szabad Föld

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?
– Szeretem a hazámat és büszkeség számomra a magyarságom, az irodalmunk, a kultúránk, a történelmünk. Nagyra becsülöm szentjeink, anonim szentjeink áldozatos életét, ami a valódi aranyfedezete a szabad és gondtalanabb jelen életünknek. Szülővárosomat, Budapestet az egyik legszebbnek tartom, de a vidék áll a szívemhez közelebb. A természetes környezet inspiráló számomra, ott jobban megélem a szabadságot.
2. Mit szeret önmagában?
– Alapvetően jó természetem van és nyugodt vagyok. A szelídség, ami régen jellemző volt rám, ma már kevésbé. Határozottságot vettem magamra az életkorom előrehaladtával, valamint a család, a gyermekeim felé való felelősség okán is.
3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?
– Elképzelek magas hegyeket, erdőket, civilizációtól távol eső helyet, ahol egy öreg erdész él. Az ő személye érdekelne, hogy mi minden lelki bölcsességet, tapasztalatot gyűjthetett a természetből, Isten közeli életéből.
4. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Olykor eszembe jutnak elmulasztott lehetőségek, vágyott utak. De ha bánnám, az hálátlanságot jelentene a jelen életemmel szemben. Inkább örömmel és derűvel akarok gondolni mindarra, ami megadatott.
5. Melyik történelmi korban élne szívesen?
– A mai kor bizonyos szempontból áldásos, hiszen kényelmes életünk van: elegendő étel a hűtőben, fürdőszoba a házban, lehetőség az utazásra. De hiányzik ebből a korból a természettel való harmonikus együttélés. Nem elpusztítani, kihasználni kell ezt a kincset, hanem tisztelettel lenni felé. Ugyanígy igaz lehet ez az emberi kapcsolatainkra. Művészeti szempontból izgalmas lehetőség lenne megtapasztalni a reneszánsz kort, megismerni személyesen a kor nagy művészeit.
6. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?
– Erdész lennék, mert különlegesen vonz a természet. Érdekel, mennyire lehet beilleszkedni a rendjébe, milyen közeli kapcsolatot lehet kialakítani, részesévé válni. Különleges ajándéknak élném meg ennek a megtapasztalását.
7. Egyházművészként mit jelent a Jóistenben való hit az ön számára?
– Egy Cs. Varga Istvántól származó idézet mindezt jól kifejezi: „Az igaz, a jó és a szép a létrend hármas oszlopa." Az erkölcsi jó és az esztétikai szép összefüggése különösen fontos, hogy megvalósuljon az egyházművészet területén.
8. Honnan ered az a szeretet, ami a szobraiban visszaköszön?
– Az Isten szeretetéből és édesanyám mosolyából. Az alkotás vágya, öröme varázslatos tud lenni, ha szolgál. Ezek adják azt a különleges pluszerőt.
9. A lelki munkát tekintve miként születik meg egy alkotás?
– Kétféleképpen történik: megrendelés alapján, adott téma szerint. A személlyel vagy egy történettel tudni kell azonosulni. Erre felkészíthet például egy életút áttanulmányozása. Másik út, amikor a szobor egyéni gondolat, vágy alapján bennem születik meg. Olyankor nincsenek korlátok, csak a szabadság.
10. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, amihez makacsul ragaszkodik?
– Nincs. Talán édesapám pick-upját szeretném a kisfiamnak megőrizni, később átadni.
11. Van olyan tanulság, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?
– Mikor találkozik két ember egymással, kétféle típusú közeledés figyelhető meg: az egyik nyitott szívvel fordul az embertársa felé, a legelső perctől fogva óriási bizalommal, szeretettel. Ez a tulajdonság veszélyeket rejt, amellett, hogy számtalan pozitív hozadéka van. A másik típus, aki óvatos és csak azt fogadja a bizalmába, aki megérdemli. Ezt tartom okosabbnak, de jómagam inkább az első csoportba tartozom. Hamar védtelenné teszem magam és csalódás lehet a vége.
12. Ünnep időszakában milyen érvényes gondolatot osztana meg velünk?
– Karácsony közeledtével még inkább a békére vágyunk mindannyian. Legfontosabb, hogy ezt megvalósítsuk önmagunkban és emberi kapcsolatainkban. Továbbá társadalmi szinten is ki kell állni a béke mellett, a mellettünk pusztító háború ellen, a háborús akarat ellen. Nagyon vágyom erre, hiszen ahogy Pilinszky írta: „menthetetlenül egyek vagyunk”.
13. A saját élete vonatkozásában megfogalmazná a család jelentőségét?
– A boldogságot jelenti számomra. Édesapaként azt tartom legfontosabb kötelességemnek, hogy megadjam a biztonságot és jó példát mutassak a gyermekeimnek.
+1. Ha egy angyal bőrébe bújhatna, milyen jótéteményt vinne végbe?
– Magamra véve, a kislányom, Hermann Jázmin (aki egy ritka betegséggel érintett) teljes gyógyulása lenne a nagy csoda, amit kívánnék karácsonyra.
Hermann Zsolt egyházművész, szobrász, restaurátor, aki testvérével, Hermann Andreával 2014-ben alapította meg a saját, közös Egyházművészeti Műhelyét Budapesten. Eredetileg gépésztechnikumot végzett, később kitanulta az épületszobrász szakmát, dolgozott sírkőüzemben, mintázott, szobrokat készített. Mindezeknek a gyakorlati készségeknek hasznát vette a Képzőművészeti Egyetemen, amit 2000–2005 között végzett. Található szobra többek között Tibordarócon, Gárdonyban, s restaurátor kezei munkáját dicséri a Golgota téren felújított kálvária. Továbbá készülnek alkotások a művész szabad lelkülete szerint, amelyek a természet és ember kapcsolatát hivatottak kifejezni.