Hűséges vagyok a múlthoz

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Sokat gondolok Zselízre, ahol nevelkedtem. Előtte pedig évekig Zsemléren éltünk a nagyszüleimmel, többgenerációs családi házban. Életem meghatározó évei, élményei fűznek a két településhez. Máig fontosak számomra az állatok, a fák, a föld, a természet közelsége. Később ugyanezeket akartam megadni a fiam­nak, Ádámnak. Ma is ilyen helyen élek, ahol mindez körülvesz.

2. Mely értékek azok, amelyeket gyermekkorából magával hoz?

– Sokat jelentettek a rituálék. Az ünnepi készülődéssel nem időt töltöttünk, hanem annak szenteltük a figyelmünket. Élveztünk, megéltünk minden pillanatot. A felmenőim ösztönösen tudták ezt, s hordozom a lelkemben én is.

3. Mit szeret önmagában?

– Hűségem a múlthoz. Továbbá azt, hogy türelmes ember vagyok.

4. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Talán egy hollywoodi filmsztár helyébe lépnék. Szeretném azt a csillogást átélni, ugyanakkor mögötte olyan emberi sorsok, annyi szomorúság, tragédia lakozhat, amit kívülről nézve nem sejthetünk. Ezért inkább mégsem cserélnék senkivel.

5. Melyik történelmi korban élne szívesen?

– Nagyon vonz a reneszánsz Itália kora, amikor a gondolkodás, a művészet virágzott. Színésznőként viszont a francia újhullám időszaka érdekel. Színesen találkoznék az akkori rendezőkkel, illetve a színésznőkkel, akikre valóságos szépségideálokként tekintettek, de mégsem kirívó dívaként viselkedtek.

6. Bántja valami, amit elmulasztott az életben?

– A mostani generációt irigylem kicsit, mert a tanulmányaik által megadatik nekik a lehetőség világot látni. A Színművészetin töltött éveim­ alatt szívesen jártam volna külföldön. Újraírnám az akkori életemet, de a saját lehetőségeimmel, a mostani gondolkodásommal.

7. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Nem szeretem a jellemtelenséget. Ugyanez visszafelé is hat: számomra a legvonzóbb tulajdonság egy férfiban a jellemesség. Az igazán le tud venni a lábamról.

8. Színésznőként van olyan karakter, ami különösen közel áll önhöz?

– Mindig az foglalkoztat, amit éppen próbálok. Óva is intettem magam attól, hogy szerepálmot dédelgessek, mert akkor túlzó elvárásokat állítanék, ami könnyen csalódáshoz, sikertelenséghez vezetne.

9. A művészeti munka mellett mi jelenti a feltöltődést?

– Kell találni kapaszkodót, mert kiégéshez vezet, ha az ember az egyik feladatból esik bele a másikba. Ugyanúgy a várakozás is, a lehetőségek hiánya. Szeretek semmit se csinálni. Órák hosszat képes vagyok ücsörögni a teraszon, élvezni a napsütést, nézni a szajkókat a fán, s merengeni a tájban.

10. Milyen könyvet olvas szívesen?

– Mostanában Jon Fosse interjúkötetét forgatom. Továbbá Bereményi Géza Azóta Is Élek művét, valamint A Gulag és a családom című könyvet. Egy lakatlan szigetre viszont József Attila összesét vinném, mert vissza-visszatér az életembe a költészete.

11. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Cetlik vannak kirakva, amit a fiam valamelyik elutazása előtt írt nekem: „Szeretlek, anya, vigyázz magadra!" Illetve őrzök a szívember egy mondatot, amit Ádám kétévesen mondott: „Tudod, anya, úgy képzelném a világot, hogy soha nem kellene aludni, nem lenne sötét, és az emberek nem halnának meg.”

12. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Van egy feszület a nagymamámtól, ami az ajtó fölött függött. Sok évet, sorsot hordoz magában. Illetve a bemutatók alkalmával rendszerint ajándékozunk egymásnak apróságokat, amiket elteszek kedves emlékként.

13. Létezik jól bevált recept arra, hogyan lehetséges sikeresnek maradni ezen a szakmai pályán?

– Nálam az az elv működik, hogy nem kell annyira akarni. Rendszerint úgy kaptam munkát, hogy az egyik lehetőség, találkozás hozta a következőt. Nem tiltakoztam, de nem ragaszkodtam hozzá görcsösen. A siker sosem szédített meg, ahogy a kudarc sem tudott sosem földbe döngölni.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Hétköznapi szuperképességet, hogy ne felejtsünk el ott lenni a másik mellett. Megérezni azt, mikor van szükség egy jó szóra, ölelésre, egy apró, kedves gesztusra.