Siessünk lassabban!

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Budapesten születtem, és bár csak 8-9 évet éltem ott, a mai napig szeretem. A lüktetése és persze a sok emlék is vonz, hiszen az anyai nagyszüleim szintén ott éltek. Jelenleg Győrzámolyon lakom a családommal, nagyon szeretjük a falu természetközeliségét és az eldugott utcánk csendességét.

2. Mit szeret önmagában?

– Azt, hogy jóban vagyok magammal, sőt jól el is tudok diskurálni magammal. Persze nem bolondériá­ról van szó, hanem arról, milyen megnyugtató, hogy rendezni és rendszerezni tudom a dolgaimat önmagammal.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Ha csak egy választásom lenne, igen nehéz helyzetben volnék, nem is tudnék választani. Ezért többet is mondok: Neil Armstronggal, hogy átérezhessem, milyen (elsőként) a Holdra lépni, a „cigarettás emberrel” az X-Aktákból, hogy megtudjam az igazságot a földönkívüliekről, Buddhával, hogy átérezzem a teljes békét, és mondjuk Pókemberrel, mert mindig szerettem volna kipróbálni a pókhintát.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Azzal, ha elmerülök egy munkában, és megzavarnak. Pláne, ha egy történetet írok éppen, és hirtelen azzal szembesülök, hogy fel kell hívni egy szerelőt, mert elromlott valami.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Úgy érzem, talán kicsit lassan nőtt be a fejem lágya, és emiatt sokáig amolyan álmodozó voltam. Csak későn, harmincéves korom után kezdtem el azzal foglalkozni, hogy mi lehet belőlem valójában. Egyszóval korábban komolyabban vehettem volna a bennem lappangó írót, de persze biztos, hogy az a hosszú álmodozás is kellett ahhoz, hogy most itt és ilyen legyek.

6. Melyik megírt meséjébe csöppenne szívesen bele?

– Mindig a szereplőimmel utazom, míg egy történetet írok, de ha ismételni kell, akkor mindig az utolsóba! Habár az most Az utolsó dzsinn című ifjúsági regénysorozat második része, aminek úgy a hetven százaléka a Pokolban játszódik, szóval igencsak veszélyes terepen. De azért mégis szívesen csatlakoznék újra Ali bácsihoz és elszánt csapatához, hogy egy izgalmas és varázslatos mentőexpedíciót tegyek velük az Alvilágba, amely során megpróbáljuk kiszabadítani onnan Satnyácskát, a legtisztább lelkű démonlányt.

7. Miből merít ihletet a gyermekeknek írt történeteiben?

– Kétségkívül a gyerekeim miatt kezdtem meséket írni, és ők sokat segítenek, de azt már nem állítanám, hogy kizárólag belőlük és tőlük jön az ihlet. Kell hozzá az én gyermeki énem is, akivel, úgy tűnik, hogy még közel az ötvenhez is kapcsolatban vagyok.

8. Akadt előnyös közös pontja az írói és a muzeológusmunkájának?

– Hosszú éveken át dolgoztam a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Madách-gyűjteményének kurátoraként. Biztos, hogy ezekből az évekből is merítettem ihletet, mert pl. Az utolsó dzsinn sorozatom egyik főhőse, Ali bácsi régiségkereskedőként dolgozik, akinek számtalan polca van, melyeken számtalan különböző régi tárgy sorakozik. Pont, mint a múzeumok raktáraiban.

9. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Ezt: „Lassan siess!”

10. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Lelkileg szerencsére nem igazán szoktam tárgyakhoz kötődni. A legjobban talán a tollaimat és a bögréimet szeretem.

11. Van-e kedvenc írói példaképe?

–  Tavaly Murakami Haruki Mesterségem a regényírás című könyvét olvastam. Hálás vagyok neki a lelassulásért, amit a történetei okoznak, és nagyra tartom a munkamódszerét jellemző alaposságát és precizitását. A gyerekirodalomban Roald Dahl és Michael Ende fantáziáját, munkásságát csodálom. Magyarok közül Lakatos Istvánt, Dóka Pétert és Varró Dánielt emelném ki.

12. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Azt, hogy úgy nem megy az élet, ha egyszerre több dolog jár az ember fejében. Meg kell tanulni kiüríteni az agyunkat, és egy dologra koncentrálni, azt szépen megcsinálni, majd jöhet a következő. Ez a minimum, amivel a lelki egészségünknek, sőt talán még a környezetünknek is tartozunk.

13. Mire sajnálja az időt?

– Most talán kellőképpen titokzatos vagy filozofikus leszek, de egy adott pillanatban leginkább azokra a dolgokra, amelyeknek még nem jött el az idejük.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Nem klasszikus szuperhős, de a Száll a kakukk fészkére című regény főhőse, McMurphy állhatatossága, lezsersége és örök életszeretete olyan tulajdonságok, melyekre jó lenne sokszor emlékeztetni magamat.