Szalmából font Szent Korona őrzője

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Budapesten, a XII. kerületben születtem, 1956. december 4-én. A vajúdó édesanyám puskaropogás közepette szaladt be a kórházba, így nem volt életbiztosítás a világrajövetelem… Amikor családot alapítottam, maradtam a fővárosban, de 1992-ben kiköltöztünk a XXII. kerületbe, egy nagyon családias, vidékies helyre. 

2. Melyik tulajdonságát szereti önmagában?

– Toleráns ember vagyok. Ez nem jelent megalkuvást, a magam szempontjait szem előtt tartom, de bármiféle vitás kérdésben mindig meghallgatom a másik felet is.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– A fiammal, Szabolccsal. Én nemrég töltöttem be a 69. életévemet, ő pedig januárban lesz 25 esztendős – látom benne azt a fiatalos lendületet, ami bennem is megvolt az ő korában, és ezt jó lenne átélni újra, legalább egyetlen napon.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A hazugságokkal. Pláne, ha ezt valaki meggyőződésből teszi.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Színházi szerepek jutnak eszembe, amik egyszerűen elmentek mellettem. Hálás vagyok, hogy több mint harminc darabban játszottam és énekeltem, de szívesen kipróbáltam volna magam például Az Operaház fantomja című musicalben Fantomként is, ami meggyőződésem szerint a műfaj egyik legnehezebben megformálható szerepe.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Elég sok helyen jártam a világban, és ezek közül Thaiföldön éltem meg azt, hogy bár egy teljesen más kultúrába csöppentem bele, mégis kicsit úgy éreztem, mintha otthon lennék. Szívesen visszamennék még egyszer, de a hosszú repülőút már elriaszt.

7. Mire sajnálja az időt?

– Minden olyan tevékenységre, ami felesleges, haszontalan.

8. Melyik történelmi korszakban élne szívesen?

– El tudnám képzelni magam az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában.

9. Van-e olyan emléktárgya, ami különösen fontos az ön számára?

– 2003 júliusában kint jártunk Erdélyben, a csíksomlyói dombokon adtuk elő az István, a király rockoperát. Az út mentén az árusok portékái között megpillantottam egy szalmából font Szent Koronát. Mély nyomot hagyott bennem az a gyönyörű kézműves darab. Néhány esztendővel később valahogy szóba került, amikor rajongókkal beszélgettem. És láss csodát, az egyik budapesti koncertemen, ráadásul a születésnapomon ezek a rajongók előálltak egy Erdélyből származó, szalmából font Szent Koronával. Az emléket és az ereklyét is nagyon nagy becsben tartom.

10. Mi a telefonján és a számítógépén a háttérkép?

– Mind a kettőnél a gyermekeim: a lányom és a fiam, a felvétel egy családi nyaraláson készült.

11. Milyen jó tanácsot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Mielőtt döntéseket hozunk, érdemes előtte mindig átgondolni, és nem rögtön az első benyomásra hagyatkozni. Nálunk a családban a feleségemre jellemző ez a fajta tudatosság, a megfontolt hozzáállás – sokat tanultam már tőle, de még lenne mit.

12. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Az édesapám joggal aggódott, hogy a zenélésből meg tudok-e majd élni, ezért az érettségi után ragaszkodott a továbbtanuláshoz. Kereskedelmi üzemgazdász diplomát szereztem. Számos zenekarban énekeltem előtte, de csak az István-beli sikereim láttán oszlott el az aggodalma. Szóval a végzettségem alapján lehetnék akár áruházvezető is, de biztosan nem ilyen irányba indulnék el. Zenész hivatásomból kifolyólag jó néhány videót készítettem már, nagyon izgalmas és kreatív tevékenység. Ennek a csínját-bínját próbálnám minél jobban elsajátítani.

13. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Sándor György a kedvenc humoristám, akinek számtalan szellemes szállóigéje van. Most hirtelen egy finoman ironikus üzenete jutott eszembe: „Fiatalok! Mielőtt átadjuk a stafétabotot, még tartjuk egy kicsit.” Tudjuk, a staféta átadása általában azt jelenti, hogy lezárul egy korszak, jön az új erő – de nem kell minket, idősebbeket leírni azért, mert mi már sok mindent nehezebben, lassabban valósítunk meg. Amíg egy alkotó ember szíve dobban, addig mindig akar valamit csinálni.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Régebben sokszor álmodtam azt, hogy le tudom győzni a gravitációt. Repültem, mint egy madár, vagy csak több méterrel elemelkedtem a földtől, és onnan más perspektívából láttam a világot. Ezek mindig nagyon meghatározó, kellemes álmok voltak. Azt hiszem, ezt kérném: képes legyek más-más nézőpontokból is szemlélni ezt az életet.