Évfordulók

Utolsó nagy szerepe híven példázta Major Tamás (1910-1986) bonyolult, ellentmondásos egyéniségét és különleges tehetségét. Spiró György Az imposztor címszerepét, Boguslawski lengyel színész alakját a kilencvenöt éve született színész, rendező, színházigazgató karakterére írta.
Művészi és vezetői tevékenysége összeforrt közéleti és politikai szerepvállalásával. Elkötelezett baloldaliként részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 és 1962 között a Nemzeti Színház nagy hatalmú igazgatójaként, majd főrendezőjeként irányította a színházi életet. Gábor Miklós naplójában nyugtalan és nyugtalanító emberként jellemezte: "Szörnyeteg volt ő valójában, különb legény, harcos és győző, legyőzhetetlen. Nyomasztó egy fickó volt, már ahogy kinézett, remek pacák, a hatalmas, szőrös kezeivel, a gazemberek humorérzékével. Kommunista volt, meggyőződéses törtető, számára a hatalom és a hatalomért vívott harc egy volt azzal, hogyan játszik és rendez. De nagyszerű bohóc is volt, hivatásos hatalomellenes, és tudott kockáztatni."
Ellentmondásos, de több színészgenerációra mély hatást gyakoroló személyiségét csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való készség jellemezte. A színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte, miközben vallotta, a színház nem szelíd intézmény. Széles skálán játszott, a harsány komédiától a legsötétebb tragédiáig. József Attila verseinek avatott tolmácsolójaként egyszerre közvetítette a költő gondolatainak világos értelmezését és játékosságát.