Jeles napok

Szent Vince nevét bűnt elégetőnek és győzedelmesnek is fordítják. Mindkettő a vértanú töretlen hitére utal, amely diadalmaskodott a sötét erőkön, és utat nyitott a megújulásra.
Szent Vince napja (január 22.) a tavasz kezdete, a néphagyományban termésjósló nap. Azt mondják, ha esik, akkor sok bor lesz; ha süt a Nap, akkor szépen hízik a szőlő, és a bor édes lesz. "Ha fénylik Vince, telik a pince", "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". A látszólag ellentmondásos két jóslatot egy harmadik magyarázza: "Jó bor terem, ha reggel a kocsi a jégen jár, délután pedig verebek fürödnek a napfényben (és a megolvadt hó vagy jég vizében)." Német hiedelem szerint Vince napján házasodnak az énekesmadarak. Ilyenkor nem szabad az erdőben hangos munkával megzavarni a nászukat, mert a hangjuk elhal.
De mi köze Szent Vince történetének mindehhez? Nevének és a bor (vinum), a szőlőműves (vincellér) szavaknak a közelsége akár véletlen is lehet. A III. században élt szent áldozatos élete és halála azonban jobban rávilágít erre. A fiatal, ékesszólású papot hitéért Dacianus helytartó kegyetlenül megkínoztatta. Hogy gyötrelmét növelje, a csupa seb embert sötét tömlöcbe vetette, amelynek földjére éles cserepeket szórtak. Vince jelenlétére azonban a zárkába fény áradt, és a cserepek puha virágokká változtak. Az őrök látván, hogy a gonoszság legyőzetett, megtértek. Az őrjöngő helytartó mindent elkövetett, hogy Vincét megtörje, annak hite azonban győzedelmeskedett a bűn és a gonoszság felett.