Jeles napok

Mulatozástól hangos farsangot húshagyó kedd zár, amit farsang farkának is hívnak. Ekkor legteljesebb a küzdelem a tél (a halál) és a tavasz (a megújulás) között, máshol a tobzódást jelképező Bacchus (bor istene)-Farsang-Konc vajda és Jeiunium-Böjt-Cibere vajda között. A népi hitvilág alapján megölik-eltemetik a telet-sötétséget, hogy ezen áldozat árán utat nyissanak a megújuló, fénnyel teli életnek.
Hamvazószerdával (az idén február 9.) elkezdődik a húsvétra való felkészülés, a nagyböjt időszaka. A bűnbánatban újjászületést jelképező ősi szertartás az élet mulandóságának és a megtisztulásnak is a jelképe. Az ilyenkor elégetett előző évi szentelt barkák hamujával meghintik a zarándokok botját és tarisznyáját s a hívők homlokát. Hazatérve a szentelt hamuval ők is megérintik az otthon maradottakat, még a hittől eltávolodottakat, sőt a korcsmában mulatozókat is, kérvén: "Hamvazkodjál hívő lélek, mert porba hull ez az élet. / Akármennyit örvendeznél, ne feledd, hogy porból lettél! / Hamvazkodjál te dúsgazdag, mert javaid cserbenhagynak. / Hamvazkodjál szegény ember, kérjed Jézust türelemmel! / Örömeink mind elmúlnak, könnyeink is porba hullnak. / Boldogok, kik megjavulnak, hamvazkodván megindulnak. / Ó, ki tested meggyötörted, s a Golgotán összetörted: / adj nekünk is töredelmet, testünk ellen győzedelmet! / S ha majd egyszer sírba szállunk, testünk szerint porrá válunk, / őrizd romló csontjainkat, s hamvainknak adj nyugalmat!" (XVII. századi népének)