Jeles napok

László neve, Ladislaus annyit jelent, Istentől a népnek adott dicsőség. "Úgy ragyogott, mint felhők közt a hajnalcsillag, mely elűzi a nyomasztó sötétséget... sőt miként a Nap ragyog, úgy fénylett az ő népe körében." (Képes Krónika)
Már kora ifjúságától legendás volt vitézsége, igazságossága, a nők és a legyőzöttek iránti lovagiassága és törekvése a békére. A néphagyomány a róla szóló legendákat páratlan gazdagságban őrizte meg. Sok csodás eseményt jegyeztek fel már életében is, halála után még többet. Sírjánál sokan nyertek gyógyulást, vigasztalást, a peres felek az igazságra László király ereklyéi előtt esküdtek meg. Az volt ugyanis a hiedelem, hogy a szent király agyonsújtja a hamis esküvőt. Ereklyéit magába foglaló mellszobrát a nagyváradi székesegyházban tartották, névnapján (június 27.) a városban körülhordozták ünnepi körmenetben. A székely és magyar csapatok tatárok elleni küzdelmében azonban eltűnt az aranyba foglalt fej, a sekrestyés csak harmadnapra találta meg - teljesen átizzadt állapotban. Utána egy tatár fogoly elmesélte, hogy a székely sereg előtt magas lovon egy hatalmas vitéz ment. Fején aranykorona volt, kezében szekerce, és rettenetes csapásaival aprította az ellenséget. A vitéz feje fölött egy szépséges asszony tündökölt, csodálatos fényességben. "Koronája Napsugárból, / Oly tündöklő, oly világos! / Mondja a nép: az Szent László / És a Szűz, a Boldogságos." (Arany János)